Dóka Klára: Levéltárkezelői ismeretek : Oktatási segédanyag a tanfolyami hallgatók részére (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 7. Budapest, 2001)

2. Államszervezet a polgári forradalomtól a második világháborúig

Áilamberendezkedés a két világháború között A Tanácsköztársaság bukása után már 1920-ban összeült az ideiglenes nemzetgyűlés, mely az állami szuverenitás törvényes képviselőjének nyilvánította magát. Az 1921. évi választások után a törvényhozás ismét Nemzetgyűlés néven folytatta működését, és egykamarás volt. Az 1926 decemberében tartott országgyűlési választások után adta át helyét az újjáformált kétkamarás Országgyűlésnek. A képviselőház továbbra is ún. népképviseleti kamara volt, melybe választások útján küldtek képviselőket a választójog alapján választásra jogosultak. Felsőházi tagok örökös jogon, méltóság, hivatal, választás vagy kinevezés alapján lehettek tagjai a törvényhozásnak. - örökös jogon a Habsburg-Lotharingiai Ház állandóan Magyarországon lakó 24 esztendőnél idősebb férfi tagjai; - hivatal és méltóság alapján egyes magas állami tisztviselők és egyházi vezetők (pl. koronaőrök, a Kúria elnöke, koronaügyész, a honvédség vezérkari főnöke). A katolikus egyház hierarchiáját a testületben 3 érsek, 15 püspök, 10 főpap, a reformátusokat 5 főpap és 5 világi vezető reprezentálta, a többi egyház szerényebb mértékben képviseltette magát a testületben. - választás útján a 2 ezer pengő földadót fizető főnemesi családok 24. életévüket betöltött arra érdemes férfitagjai, az Országos Vitézi Szék, a Magyar Tudományos Akadémia, az egyetemek és főiskolák kiválasztott reprezentánsai; - kormányzói kinevezéssel vett részt a felsőház munkájában 40, majd az ország növekedésével 87 felsőházi tag. A törvényjavaslatokat rendszerint különböző bizottságok készítették elő, később meg is tárgyalták. 1931-ben törvény hívta életre az államháztartás egyensúlyának biztosítására a 33-as bizottságot, 1939-ben pedig a kormány honvédelmi politikájának ellenőrzésére a 36 tagú bizottságot. Nem fogadták el a köztársasági államformát, de a király hatalmát sem sikerült visszaállítani. Az államfői jogkört a kormányzó gyakorolta. A király nélküli királyság államfőjének (a kormányzónak) a jogállása kezdetben hasonlított a köztársasági elnök jogállásához: - a kormányzó a törvényeket nem szentesítette, hanem 60 napon belül köteles volt kihirdetési záradékkal és aláírásával ellátni;