Dóka Klára: Levéltárkezelői ismeretek : Oktatási segédanyag a tanfolyami hallgatók részére (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 7. Budapest, 2001)

2. Államszervezet a polgári forradalomtól a második világháborúig

- joga volt egy alkalommal vétójoggal élni, és törvényt újabb megfontolásra visszaküldeni; - nem napolhatta el az országgyűlést, feloszlatási jogával is csak akkor élhetett, ha a nemzetgyűlés tartósan munkaképtelenné vált; - az országgyűlés feloszlatása esetén az új választásokat úgy kellett kiírnia, hogy az országgyűlés 3 hónapon belül összeülhessen; - külországokkal szerződéseket csak a nemzetgyűlés felhatalmazásával köthetett; - hadüzenethez, békekötéshez az országgyűlés előzetes jóváhagyására volt szükség; - nem adományozhatott nemességet, nem gyakorolhatta a főkegyúri jogot; - alkotmányszegés esetén felelősségre volt vonható. A kormányzó jogkörét már 1920-tól fokozatosan kezdték kiterjeszteni. Bizonyos korlátok között lehetőséget kapott az országgyűlés elnapolására, később a vétójog gyakorlására két ízben adtak neki lehetőséget, és hatálytalanították a felelősségrevonásról szóló rendelkezést. Nemzetvezető 1944 októberében Szálasi Ferenc, mint a kormány elnöke az országgyűlés látszatszavazása alapján felvette a nemzetvezető címet. Az 1944. évi X. tc. a nemzetvezető jogkörébe utalta a kormányzói jogkört és a miniszterelnöki tisztet is elláthatta. Ez alkotmányellenes volt, mert a magyar törvények nem ismerték el az államfői és kormányfői tisztségnek egy személy kezében való egyesítését. A minisztérium megmaradt még a dualizmus korában (illetve 1848-ban) kialakult szervezetében. A minisztereket a miniszterelnök előterjesztésére a kormányzó nevezte ki. A világháborús évek tárca nélküli miniszterei közül csupán a népjóléti miniszter állása maradt fenn. 1920-ban kisgazda és nemzetiségi tárca nélküli miniszter is működött. 1938-ban felvidéki, 1940-ben közellátásügyi, 1942-ben nemzetvédelmi propaganda és még egy tárca nélküli minisztert neveztek ki. Az állam pénzügyi politikáját az országgyűlés mellett továbbra is a Legfőbb Állami Számvevőszék látta el, amely nem függött a kormánytól. A helyi közigazgatás a dualizmus korában kialakult törvényhatóságokra és községekre épült. Lényeges változás volt a korábbi helyzettel szemben, hogy az állam a minisztériumtól függő szakigazgatási szerveinek számát egyre szaporította s így egyre szűkítette a helyi önkormányzatok jogkörét, mint azt a korábbiakban láttuk.