Dóka Klára: Levéltárkezelői ismeretek : Oktatási segédanyag a tanfolyami hallgatók részére (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 7. Budapest, 2001)
7. Iratkezelés 1945-1995 között
ban jegyzőkönyvet vett fel. A selejtezési eljárás során kiselejtezte azokat az irattári tételeket, melyeknek őrzési idejük az irattári terv szerint lejárt. Az idézett rendelkezések szerint az illetékes levéltár legalább 15 évi irattári őrizet után vette át a nem selejtezhető történeti értékű iratokat. Az irattári anyag átvétele ötévenként egy alkalommal történt és az átvétel időpontját az átadó szerv és az átvevő levéltár egyetértésben állapította meg. Az átadó szerv teljes és lezárt irattári tételekbe sorolt iratokat nyilvántartásukkal együtt, rendezetten, raktári jegyzék kíséretében biztonságos tároló eszközökben (dobozolva), saját költségén kellett, hogy átadja a levéltárnak. A tanácsi iratok kezelése Az 1969. évi 27. tvr. hatályba lépése szükségessé tette a tanácsi iratkezelés újbóli szabályozását, aminek főbb elvei a jelenlegi, önkormányzati iratkezelésben is tovább élnek. A tanácsszervek iratkezelését egységesen a Minisztertanács elnöke a Minisztertanács Tanácsi Hivatala útján szabályozta, amely a 8/1973. (TK 51.) MT TH sz. ut.-ban öltött testet. Az iratkezelési munkához segítséget adó „Tanácsi iratkezelők kézikönyve" nemcsak a jogszabály értelmezésére szorítkozott, hanem az iratkezelés presztízsét igyekezett visszaállítani azáltal, hogy ebben a munkában is egy korszerűbb szemlélet kialakítását sugallta. Mivel a 70-es években megkezdődött a tanácsoknál is az iratkezelés „gépesítése", sorra jelentek meg kisebb-nagyobb kapacitású számítógépek, másrészt jelentkeztek olyan törekvések, amelyek a tanácsok szakmai kompetenciájának helyreállításán fáradoztak, mindezek megkövetelték az iratkezeléstől is a korszerűbb munkamódszereket, a pontos és gyors információszolgáltatást. Az új szabályozás az ügyiratkezelés megszervezését attól tette függővé, hogy milyen a szerv felépítése, elhelyezése és ügyiratforgalma, vagyis nem írta elő kötelezően az egyes tanácsi szinteken milyen szervezetben lássák el ezt a munkát. Az ügyiratkezelési rendszer továbbra is az alszámokra tagozódó sorszámos iktatási rendszer maradt. A küldemények átvétele, felbontása tekintetében - a korábbiakhoz viszonyítva - egyrészt a távmondatok és telexküldemények kezeléséről rendelkezett, másrészt a közérdekű bejelentésekről szóló törvény hatálybalépését követően külön jelzést írt elő a panaszok („P") és a közérdekű bejelentések, javaslatok („KB") megkülönböztetésére az iratkezelésben.
