Dóka Klára: Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. 1998)

III. LEVÉLTÁRI ISMERETEK

levéltár okleveleiből, melynek katalógusa meg is jelent, ezen kívül kiadta az intézmény Tagányi Károly ismertetését a Regnicolaris és Kancelláriai Levéltárról. Folyamatosan nőtt a kutatók száma. 1903-ban közel 15000 folyóméter iratanyagot őrzött az intézmény. Nagyobb iratátvételekre az 1880-as évektől nem került sor, de a feldolgozó munkát nagymértékben hátráltatták az igazgatási feladatok. A polgári korban is tovább élő címer- és előnév használat engedélyezéséhez a levéltár adott szakvéleményt, a nemességigazolások, az Országos Törzskönyvbizottságnak adott tanácsadás az érdemi tevékenységtől vonták el az erőket. Pauler halála után 1904-1907 között Óváry Lipót, majd 1907-1913 közt Tasnádi Nagy Gyula állt az Országos Levéltár élén. Ebben az időben a további iratgyarapodások elhelyezésére átmenetileg megkapták a Bécsikapu mellett álló Bosnyák-laktanyát. Mint már erre korábban utaltunk, az új levéltár építését elfogadó elvi döntés ellenére csak 1911-ben kelt az engedély a lebontásra ítélt Bosnyák-laktanya {elken az építkezés előkészítésére. A kor legmodernebb levéltári technikai elvei és Petz Samu építész tervei alapján 1913-1923 között épült fel a Bécsikapu téri neoromán palota, az ország első levéltári épülete. Petz Samu a munkaszobákat és a reprezentációs helyiségeket az U alakú épület középső részén, míg a raktárakat az oldalsó szárnyakban helyezte el. A gazdag belső díszítésben az írásbeliség fejlődését és a magyar történelem eseményeit megörökítő faliképeket Dudits Andor festette, a lépcsőházat és az emeleti csarnokokat díszítő színes üvegablakok, melyek a városok címereit ábrázolják, Róth Miksa műhelyében készültek. Az első világháború miatt a befejezésre csak 1923-ban került sor. Ebben sokat segített az akkori belügy-, majd vallás- és közoktatásügyi miniszter Klébelsberg Kunó is. A levéltár igazgatója 1913-tól Csánki Dezső volt. A felügyeleti jogot a az első világháború végéig a Belügyminisztérium gyakorolta. A Nemzeti Múzeum, illetve könyvtára megalapítása óta gyűjtött kéziratokat. Abban az időben még nemigen merült fel a kézirat és levéltári irat fogalmának pontos elhatárolása, még kevésbé a két iratféleségből álló anyag szétválasztása. így azután a múzeumi könyvtár „levél- és oklevelek tárában*' számottevő levéltári jellegű irat gyűlt össze, főképp 1876 után, amikor a családok sorra adták át megőrzésre nagyobb feudális jogokat már nem, legfeljebb címeket, rangokat igazoló irataikat a Magyar Nemzeti Múzeumnak. 1882-ben külön levéltári osztállyá alakult a Magyar Nemzeti Múzeumhoz