Dóka Klára: Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. 1998)

III. LEVÉLTÁRI ISMERETEK

tartozó Országos Széchenyi Könyvtárnak ez a részlege, A gyorsan szaporodó iratanyag elhelyezése az amúgy is helyhiánnyal küzdő Széchényi Könyvtárnak egyre több gondot okozott, ezért a Levéltári Osztályt felköltöztették az Országos Levéltár épületébe, ahol 1926-tól mint Múzeumi Levéltár önálló intézményként működött. A háború és a forradalmak felkavarták a levéltár életét. Csánkit szabadságolás címén eltávolították az intézmény éléről és helyére Tóth-Szabó Pál, fővárosi levéltáros, egyetemi magántanár került. A proletárdiktatúra kormánya 1919 júniusában az Oktatásügyi Népbiztosság felügyelete alá helyezte az intézményt, de a Tanácsköztársaság bukása után visszaállt a belügyminisztériumi felügyelet, és Csánki Dezsőt is visszahelyezték állásába. Amikor az Országos Levéltár új épületbe költözött, az akkor már a kulturális tárcát irányító Klébelsberg Kúnó az 1922. évi XVII. tc. értelmében az országos jellegű nagy gyűjteményeket közös szervezetbe, az ún. Gyűjteményegyetembe vonta össze. Mint e szerv részét, az Országos Levéltárat kivette a Belügyminisztérium felügyelete alól, és a Gyűjteményegyetemmel együtt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium főhatósága alá rendelte. A levéltár valódi tudományos intézménnyé válásában az 1922. évi XIX. tc. volt meghatározó, mely a feladatokat a következőkben határozta meg: 1. A levéltári anyagot szakszerűen őrizze, gondozza, rendezze, gyarapítsa, tanulmányozza, ismertesse és kiadja, a kutatókat megfelelően ellássa, 2. A történelmi elemzést igénylő kérdésekben az államnak tudományos szakvéleményt adjon, 3. Intézze a nemességi ügyeket, 4. Adjon hiteles másolatot az ott őrzött iratokról: Csánki azzal igyekezett megteremteni a tudományos munka feltételeit, hogy magasan kvalifikált, történész képzettségű szakembereket nevezett ki a megüresedett státusokba (pl. Hajnal Istvánt, Mályusz Elemért). 1923-ban önálló szakmai folyóirat indult, a Levéltári Közlemények. Csánki Dezső utódja Dőry Ferenc, 1934-től Herczog József, majd 1942-ben Jánossy Dénes lett. Fontos változást jelentett a levéltár életében az 1934. évi VIII. tc, mely alapján átszervezték az Országos Gyűjtemény egy etemet. Elnevezése Magyar Nemzeti Múzeumra változott, levéltárát a Magyar Országos Levéltárhoz csatolták, melynek állománya családi levéltárakkal és gyűjtemény ékkel gazdagodott. 1943-ban már kb. 20000 folyóméter irat volt az intézmény őrizetében, mely elsősorban a minisztériumok levéltáraival növekedett (Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi, Király Személye Körüli Minisztérium stb.).