Dóka Klára: Levéltári ismeretek. Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. 1998)

III. LEVÉLTÁRI ISMERETEK

megkülönböztetés érdekében használjuk ezt a kifejezést. A mutató-rendszerű segédleteknek három típusát különböztetjük meg: helynévmutató személynévmutató tárgymutató. Az egyszerű mutató ábécé-rendbe szedett és a címszó mellett az előfordulási oldalszámot adja meg. Ezek a mutatók közvetetten utalnak a levéltári anyagra, hiszen nyomtatásban megjelent munka oldalszámára utal, s ezen keresztüljuthatunk el a levéltári forráshoz. A mutató-rendszerű segédlet közvetlenül a levéltári anyagra utal, annak jelzetét tartalmazza. Ilyen mutatók készítésének alapvető célja a levéltári anyagban, annak Őrzési helyétől függetlenül, a keresett helyre, személyre vagy tárgyra vonatkozó anyag jelzetének megtalálása. A téma szerinti kutatás megkönnyítésére először a Magyar^Országos Levéltár nemességkutató osztályán kezdtek családnévmutató készítésébe. Ez az ábécé-ben kezelt mutató azt a célt szolgálta, hogy a nemesi rang anyakönyvi bejegyzéséhez rendeletileg előírt nemességigazolási feladatok ellátásához feltárják a levéltár különböző fondjaiban előforduló források jelzetét. Ez a cédula-gyűjtemény kapta később az Illésy-patika elnevezést. Legutóbb a kárpótlási feladatok ellátásához készültek névmutatók, mint mutató-rendszerű segédletek. E 3 féle levéltári mutatóra egyre nagyobb kutatói igény lenne, miután a felgyorsult életben a mutatók igénye egyre inkább arra irányul, hogy témájuk szempontjából átnézendő anyagok jelzetét kapják meg a tájékoztatás során, s ne azt, hogy elvileg hol kell az őket érdeklő anyagot keresni. A könyvtári katalógus cédulákhoz hasonlóan a lajstromlapok és a regeszták is szolgálhatják mutató-építés alapját, ha azok több példányban készülnek. Azaz elvileg besorolhatók mindhárom mutató típusba. A térkép- és tervtárhoz készült katalógusok általában éppen a mutató építése érdekében készülnek több példányban. Az egyik sorozat az iratanyag tárolási rendjében található, a másik a helynevek rendjében, további példány képezheti a szerzői névmutatót. A középkori oklevelek lajstromlapjai is úgy készülnek, hogy az őrzési renden kívül mutató is kialakítható (évrend! Mutató és kiadói mutató).