Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. Budapest, 1998)

I. IRATTANI ISMERETEK

A büntetés (sanctio) lehet lelki és világi, azt fejezi ki, hogy a rendelkezésben foglaltak megszegőire milyen büntetés vár. A megerősítés (corroboratio) kifejezi, hogy a hitelességre igényt tartó oklevél milyen hitelesítéssel van ellátva. Más felosztás szerint a záradék (clausula), a büntetés (sanctio) és a megerősítés (corroboratio) éppen egybefüggő szövegezése miatt egyetlen formula, a záradék (clausula) részeinek teintendők. A befejezés (eschatocollum) a következő részekből áll: Az aláírások (subscriptiones). Az oklevél aláírója lehet az oklevél kiadója és az oklevélben leírt cselekmény tanúi, illetve az oklevél kiállításában részt vevő kancelláriai személyzet. A korai időkben az oklevéltanok nem aláírásukkal erősítették meg az oklevelet, hanem a monogramjukkal, amelybe esetleg egy vonalat maguk húztak (monogrammá firmatum). Az ünnepélyes pápai oklevelek jellemzője a kör alakú jegy, a rota. A korai időkben az oklevélben foglaltakat a tanúk is aláírásukkal erősítették meg. A keltezés (datatio), lehet kétféle időpont is ebben a részben. Az egyik azt mondja meg, mikor történtek az oklevélbe foglaltak (actum), a másik pedig az oklevélkiadás időpontja (dátum). Ehhez kapcsolódik a méltóságsor (series dignitatum), amely eredetileg tanúsor volt, de a XII. századtól kezdve az oklevél-hamisítások elkerülése érdekében maradt meg a használata. A felsorolt méltóságok hivatali idejét ugyanis meglehetősen nehéz volt utólag a hamisan készült oklevél számára rekonstruálni. A záró fohász (apprecatio) fejezi be a korai időkben az okleveleket. Ez többnyire egy-egy szóból állt: Amenl Az oklevél hitelességéi szavatolja a pecsét. A természetes méhviaszba nyomott pecsétnyomó rajzolata mind függőpecséten, mind pedig az írásra rányomott pecséten látható. A XIV. századtól kezdve mind a piros, mind a fekete, mind pedig a zöld színű viasz használatos. A piros színű viasz uralkodói előjog volt, másoknak ennek használata kiváltságnak számított. Feketét a gyász színeként, zöldet pedig az alsóbb rangúak használtak. Az egyes intézményeknek lehetett: nagy- és kispecsétje, illetve titkospecsétje, valamint gyűrtíspecsétje. A fémből készített pecsét (bulla) bizánci eredetű, hol aranyból, hol ezüstből, a pápai következetesen ólom. A pecsétek felfüggesztésére hártyacsíkot, (kender vagy selyem)zs/«órt használtak. A pecsétek formája többnyire kerek, az