Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. Budapest, 1998)

I. IRATTANI ISMERETEK

Az oklevél jogi jelentőségű tényről szóló, meghatározott formák szerint kiállított írásos bizonyítvány. Ennek megfelelően az oklevél, maradandó érvényű irat, egy fejlődés végpontját jelzi, amely fejlődésnek eredménye az oklevélben rögzített jogi tény. Az okleveleket külső és belső ismertetőjegyeik alapján csoportosíthatjuk. Az oklevél fennmaradási formáját tekintve lehet eredeti vagy másolat és fogalmazvány. Két vagy több eredetiről beszélünk akkor, ha két vagy több eredeti készült azonos szöveggel. Ez készülhetett oly módon is, hogy az azonos szövegeket egymás alá másolták és a szövegek között üresen hagyott helyre az ábécé betűit írták, majd e betűk közepén elvágták a hártyát. A másolat lehet egyszerű és hitelesített. Ez utóbbit a másolást végző személy hitelesíti, vagy záradékkal hitelesítteti. Másolatnak számít az oklevél átírása is. Ez akkor jön létre, ha egy korábbi oklevelet egy közhitelű személy vagy intézmény a saját oklevelébe átmásolva pecsétjével hitelesíti. Ez a formája a korábban kiadott uralkodói oklevelek megerősítésének is. a másolat továbbá lehet kötetbe másolva. Ilyen másolati könyvek azok, amelyekbe egyes intézmények a saját birtokaira, kiváltságaira vonatkozó fontosabb okleveleiket bemásoltatják. Ugyancsak könyvbe másolták be az uralkodói kancelláriákból kikerülő okleveleket. Ezeket a magyar királyi udvarban királyi könyveknek, a pápai udvarban iktatókönyveknek nevezték. A fogalmazványokat legtöbbször ugyancsak könyvbe vezették. Az oklevelek hitelességüket illetően lehetnek valódiak (hitelesek) és hamisak. A valódi oklevél a minden vonatkozásban hiteles oklevél. A hamis okleveleknek számtalan formája lehetséges. Az oklevelek megpecsételési formájukat illetően háromfélék lehetnek: 1. Az ünnepélyes oklevelek (litterae privilegiales) mindig hártyára íródnak és függőpecséttel vannak megerősítve és ünnepélyes formulákkal vannak kiállítva. Ha fémpecséttel vannak megerősítve, bulla a nevük. 2. A zárt oklevelek (litterae clausae) tartalmilag többnyire valódi levelek (missiles) és parancsok (mandata), egyszerűbb formában vannak kiállítva és összehajtogatás után pecsételték le őket. 3. A nyílt oklevelek (litterae patentes) a XIV. századig a hátlapjukon vannak megpecsételve, a XV. századtól kezdve a szöveg alatt az előlapon. Az oklevelek részei