Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. Budapest, 1998)

II. KORMÁNYZATTÖRTÉNET

első fokú úrbéri bíróságokat, az úrbéri törvényszékeket a megyeszékhelyeken állították fel. 1861-ben szüntették meg az úrbéri bíróságok szervezetét. Kereskedelmi ügyekben önálló kereskedelmi törvényszék működött. A polgári elemet jelentette az abszolutizmuskori közigazgatásban a különféle szakhivatalok létesítése. A pénzügy területén az adóhivatalok, földmérési felügyelőségek, az oktatásügyben az iskolafelügyelőségek, műszaki ügyekben a mérnöki hivatalok, az egészségügy területén a tiszti orvosi szolgálat és ide sorolható 1855-től a telekkönyvi igazgatás megszervezése is. A dualizmus korának államberendezése Az 1867-es kiegyezés után Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchia egyenrangú része lett, mely a polgári demokratikus forradalomig állt fenn. Magát a magyar államot állam- és kormányforma szempontjából parlamentáris monarchiának tekintjük, melyben az államfő és az országgyűlés hozzák a törvényeket, a király általában a parlament többségi pártjá(i)ból kinevezett, de a parlamentnek is felelős kormánnyal irányítja a közigazgatást. A közigazgatás intézésében az ún. helyi önkormányzatoknak (törvényhatóságok, községek) döntő részük van. A bíráskodást a közigazgatástól elválasztva, a király által kinevezett bíróságok gyakorolják. Államfő Az Osztrák-Magyar Monarchia öt évtizedes fennállása alatt az államalakulat külső megjelenítője, egyúttal a magyar állam feje, az államélet legfőbb irányítója a király volt. Kormányzati felségjog: a magyar állam fejét a végrehajtó hatalom gyakorlásában mindenek előtt a kormányzati jogkör illette meg. Ilyen kormányzati felségjogok voltak a rendeletalkotási, főfelügyeleti, főkegyúri jog, a hadügyi felségjog, a külügyi felségjog. A rendeletalkotási jogát a törvények a miniszteri ellenjegyzéssel korlátozták. Szervezési joga hivatalok felállítására és a kinevezési jog gyakorlására terjedt ki. Föfelügy életi joga volt valamennyi állami és önkormányzati szerv felett, továbbá magántársulatra, alapítványra és valamennyi egyházra kiterjedt. A főkegyúri jog a katolikus egyháznál a királyt, mint az egyházalapításban elévülhetetlen érdemeket szerzett első uralkodó örökösét illette meg, amely magába foglalta az egyházszervezési, kinevezési és az egyetemes kegyúri jogot.