Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban (Levéltári módszertani füzetek 15. Budapest, 1992)
6. A térképek jellemzői
A kataszteri ideiglen alkalmával szerkesztett konkretuális térképek méretaránya szintén 1:7200 volt, sőt ezt alkalmazták az 1850-es évek elején olyan esetekben is, ahol új felmérésre volt szükség. 1856-ban az állandó kataszter munkálatait 1:2880 méretarányú lapokon kezdték meg, majd 1894-ben, az országos kataszteri felmérés megkezdésekor a következő léptékek alkalmazására adtak módot: 1:720, 1:1440, 1:2880, 1:5760. A mintát az osztrák kataszterből vették, ahol a 19. század első felében használták ezeket a méretarányokat. Az erdőtörvény végrehajtási utasítása szerint az üzemtervekhez tartozó térképeknél a kataszteri méretarányokat illetve azok többszörösét kellett alkalmazni. A többcélú erdőtérképek 1:7200 léptékkel készültek, azonban ennek hányadosát és többszörösét is használták a gyakorlatban a különféle típusú ábrázolások esetében. A részletes állagtérképek méretaránya 1:3600, a gazdasági térképeké 1:7200 volt, míg az áttekintő térképek általában 1:21 600 méretarányban készültek. A lépték megválasztását az is meghatároz2 8 / ta, mekkora erdőterületet kellett ábrázolni. A püspöki, érseki birtokokat - széküresedés esetén - a 19. század első felében a kamarai mérnökök 1:5184 méretarányban /72 öl = 1 hüvelyk/ térképezték. Ez a lépték különösen az erdőtérképeknél volt kedvelt, de nem vált általánossá. Nagy István 1815-ben - a Győri Püspökség erdőbirtokának említett felmérésekor - 1:7200 29/ r méretarányt használt. Fentiekből következik, hogy a kéziratos térképeken - az említett nagy munkák megindulása előtt - a 18. században a leginkább változatosak a méretarányok. A nagyobb területeket ábrázoló rajzokon a szerzők a mérföldeket tekintették alapegységnek. Karpe Mihály 1764-ben készített rajzának, melyen a Kalocsai Érsekség bácsi uradalmát ábrázolja, méretaránya 1:28 800 /l mé:«f öld = 10 hüvelyk/. A választott lépték tehát azonos az I-11. katonai fel30/ mérésnél alkalmazottal.
