Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban (Levéltári módszertani füzetek 15. Budapest, 1992)
6. A térképek jellemzői
Házael Hugó 1755-1760-ban az egri püspökség számára összeállított mezőgazdasági és birtoktérképein ennek hányadosát, az 1:14 400 léptéket alkalmazza, ahol 1 mérföldnek 5 hüvelyk felelt meg. 31 ' Ezt a méretarányt használta - többek között - Karpe Mihály a Váci Püspökséghez tartozó Hont és Nógrád megyei birtokok elkülönítésénél, Vizer János a Zsitva szabályozási térképén stb. 32/ Az egyik legkorábbi erdőtérképen Ballá Antal a Kalocsai Érsekség bácsi erdőit 1:24 000 méretarányban rögzítette, ahol egy mérföldnek 12 hüvelyk felelt meg. 33 ^ Ugyanez a méretarány talál34/ ható Karpe Mihály Bács-Bodrog megyei mappáján is. Nagy területeket ábrázolt Mak Domokos prírnási mérnök 1788-ban készült erdőtérképein. Ezek léptékét úgy választotta, hogy három mérföldnek öt hüvelyk felelt meg, amit a mai jelöléssel 1:17 280 formában 35/ írhatunk le. A kisebb területeket ábrázoló térképeken a szerzők alapegységnek az ölet tekintették, melynek Magyarországon a következő formái voltak ismertek: párizsi /1,949 m/, rajnai /1,8,8 2 m/, királyi /2,95 m/ és a legelterjedtebb bécsi /1,896>/. Az öl 1/72-d része volt a hüvelyk, ami a bécsi ölek esetében 26,34 mm-t tett ki. Leszámítva néhány idegenből jött mérnök munkáját, a bécsi öl Magyarországon a 18. század második felétől vált általánossá. 1736-ban Fabrieius Muzsla térképénél párizsi öl volt az alapegység, 3 ^ ezt használta 1760-ban Frics András az abda/győri határ ábrázolásánál, 37 ' és hasonló léptékkel találkozunk a helytartóta38/ nács egyik 18. század végi Rába-térképénél is. A korábban már említett matematikus, Ruttkay Mihály térképein a rajnai öl szerepel alapegységként. Ilyen léptéket használt ceglédi, szentendrei és dunai térképein és a Kalocsai Érseki Gazdasági Levéltárban őr. 39/ zött 1749-ből származó fajszi ábrázoláson is. A 18. század első felében a legismertebb mértékegység a királyi öl /ulna regalis/ volt, ami a magyar feliratokban "rőf-nek is szerepel. Általánossá vált az egész Dunántúlon, Erdélyben és
