Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban (Levéltári módszertani füzetek 15. Budapest, 1992)

5. A gyűjtemények ismertetése

szőlő 21 330 0,02 15,36 29,66 4,76 legelő erdő 25 929 13 432 1074 1188 nádas 4 166 380 művelés alá nem eső terület Összesen 87 433 7 483 107 93 8,56 100 % A szántók területét gyarapította az említett Duna-szabályozás, a nádasok felszámolása és az árterek kiszáradása is. A terület az 1870-es években a korábbi külterjes állattartásból felzárkózott a modernnek tekintett gazdaságokhoz. Az átállás rendkívül sok nehézséggel járt. A jobbágyfelszabadítás után pótolni kellett a kiesett robotot, és egyúttal kielégíteni a nagyobb munkaerőigényt, amit az állattartás helyett a földművelés hozott magával. Megoldást egyelőre a bérleti rendszer hozott. 1895-ben az érsekség 12 helységben birtokolt 100 holdnál nagyobb területeket, és ezek gyakorlatilag mind bérben vagy haszonbérben voltak. A legnagyobb, a bácsi birtokrész 19 386 kh-t, a hajósi 9502 kh-t, a kalocsai 12 831 kh-t, a szentistváni 8769 kh-t tett ki.

33/ A két világháború között, a trianoni döntés értelmében csökkent birtokokon a szántóföldi gazdálkodás nagy szerepet kapott, és a munkaerőkérdés megoldásával egyre több területet vettek vissza a bérlőktől. 1941-ben, az újabb határkiigazítás előtt az uradalom területe 61 942 kh-ra terjedt, amiből 17 212 kh volt házi kezelésben, 11 142 kh-n létesítettek kishaszonbérletet, 33 588 kh-t pedig a Duna ágai és az erdők foglaltak el.

34

/ A két világháború között az érsekség - megfelelő engedélyekkel - 4430 kh birtokot eladott, viszonylag nagy területet - 6930 kh-t - adtak át a Nagyatádi-féle földreform céljaira, 1130 kh-t átvettek az alakuló plébániák. Az 1945-ös földosztás idejére - ameddig a térképek évköre terjed az érsekségi birtok már csak 55 %-a volt annak, amit a jobbágyfel-