Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban (Levéltári módszertani füzetek 15. Budapest, 1992)

5. A gyűjtemények ismertetése

Összehasonlítva az esztergomi birtokokkal világos, hogy Kalocsán - a sík terület ellenére kevesebb volt a szántók, nagyobb a rétek és legelők részesedése. Az erdőbirtokok meghaladták ugyan az országos átlagot, de kevésbé voltak túlsúlyban, mint Esztergomban. Ha a.négy kerületet egyenként vizsgáljuk, a kép ennél differenciáltabb . ^locsai_kerület: szántó: 25,32 %; kaszáló: 19,46 %; legelő: 13,28 %; erdő: 23,04 %. b§ű25i_kerület: szántó: 25 ,68 %; kaszáló: 17,07 %; legelő: 27,61 %; erdő: 16,58 %. §??GÍÍ5Íy.áni_kerület

: szántó: 9,97 %; kaszáló: 4,82 %; legelő: 17,78 %; erdő: 38,02 %. §§25i_kerület: szántó: 11,61 %; kaszáló: 6,77 %; legelő: 14,70 %; erdő: 53,18 V. Az adatok azt mutatják, hogy az egységes, nagykiterjedésű birtokon változatos gazdálkodás folyt. A homokosabb, keleti területeken főként Hajós környékén - nagy szerepet kapott az állattartás, míg az erdők inkább a déli részeken voltak túlsúlyban. A jól termő bácsi földekből ugyanis az érsekség csak a Duna menti erdős sávot birtokolta.

31/ A gabonakonjunktúra hatására az 1870-es évektől a legelőkegy részét feltörték, így a szántók aránya jelentős mértékben megnövekedett. A falvak széles határa és a viszonylag gyér településhálózat azonban nem tette szükségessé minden terület felszántását, így az állattartásra alkalmas legelők és bizonyos mértékben még az erdők nagysága 1885-ben is valamivel az országos átlag felett maradt.

32

/ 18. sz. táblázat művelési ág terület: kh, négyszögöl szántó 29 300 1170 33,51 kert 119 282 0,15 rét 6 980 390 7,98