Tamáska Péter: Számítástechnikai adatok és adathordozók archiválása (Levéltári módszertani füzetek 13. Budapest, 1992)
Bérényi Ildikó: A számítógépes adathordozók és adatok archiválása pénzügyi területen
- szervezi, programozza és karbantartja a devizaforgalmi-, könyvelési-, gazdálkodási-, nyilvántartási- és statisztikai-információs rendszereket; • elkészíti és karbantartja a bankszámla- és főkönyvi könyvelés, a beruházási, a költségvetési, a forgóeszközhitel forgalmi és állományi, a betét forgalmi és állományi információs rendszereket; - szervezi, programozza és karbantartja a bank hálózati távadatfeldolgozó rendszerét, ideértve az adatbankot is, valamint a személyzeti-munkaügyi információs rendszert; - üzembe helyezi és üzemelteti a bank számítógépeinek alapszoftvereit, módszereket dolgoz ki és alkalmazástechnikai tanácsadást végez; - üzemelteti a főosztály számítástechnikai eszközeit, a kész adatfeldolgozó rendszereket, és számítástechnikai erőforrásokat biztosít a fejlesztő munkához; - ellátja a főosztály és a bank irodai, számítástechnikai és emissziós gépeinek karbantartását, javítását, ezekre vonatkozó műszaki-fejlesztési feladatokat dolgoz ki, gondoskodik az alkatrészellátásról, külső szerviz szükség szerinti igénybevételéről; - intézi a bank irodai, számítástechnikai és emissziós gépeinek beszerzési-beruházási ügyeit, a gépeket nyilvántartja és ellátja alkatrészekkel, kezeli a főosztály rendelkezésére bocsátott pénzügyi kereteket, vezeti a főosztály munkaügyi nyilvántartásait, szakfordításokat készít és tolmácsol. A bank elektronikus adatfeldolgozásának általános jellemzői: A számítástechnika banki alkalmazásának alapvető célkitűzése, hogy - az ügyviteli rutinmunkák automatikus gépi elvégzésével racionalizálja a pénz-, a hitel- és devizaforgalom lebonyolításának ügyvitelét: a bankszámlák könyvelését, a nyilvántartási, számítási munkák ellátását; - a létrehozott adatbázisok felhasználásával korszerű információs módszerekkel nyújtson támogatást a különböző szintű elemzési, döntést előkészítő feladatok ellátásához. A számítástechnika banki felhasználása jelenleg két fő részre osztható. Az egyik meghatározó részét - alkotják a gépi feldolgozásoknak a központosított ún. "nagygépi" feldolgozások. A nagygépi feldolgozások fokozatosan fejlesztett technikai kiépítéssel 1970. óta működnek a bankban. Lényegében ez a nagygépi feldolgozás alkotja a bank elektronikus adatfeldolgozásának a rendszerét, amelyet kiegészítenek a különböző céljellegű feladatokat ellátó kis számítógépeken (főleg ún. személyi számítógépeken) végzett feldolgozások is. A nagygépi feldolgozás a fentebb megjelölt alkalmazási célkitűzéseket rendszerszemléletű logikai megoldásban valósítja meg. Ez alatt azt kell érteni, hogy a célkitűzést szolgáló különböző tárgyú elektronikus feldolgozások nem egymástól független, elkülönült, önálló rendszerekként kerültek kialakításra, hanem a lehetséges kapcsolódások kihasználásával zártkörű, összefüggő egyetlen rendszerben. Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy a bank ügyviteli mechanizmusában elsődlegesen megjelenő pénzügyi tranzakciók, döntések (pl. fizetési megbízások, cenzúrahatározatok, stb.) bizonylatainak adataiból történnek az ún. alapfeldolgozások (általában a bankszámlakönyvelés) és ezek eredményadatainak különféle (csoportosító, szelektáló, számítást végző) gépi továbbfeidolgozása eredményezi a különféle információs szolgáltatásokat. Ebből következően a bank számítástechnikai rendszere számos alrendszerre (modulra) bomlik és általában egy-egy ilyen alrendszer lát el egy hagyományos értelemben vett, logikailag önálló feladatot. A számítástechnikai feldolgozások ilyen rendszerszemléletű kialakítása számos előnnyel jár, mert - a zárt rendszerből folyóan a párhuzamosságok - felesleges adatbevitelek, adattárolások - kiküszöbölhetők; - az információs célt szolgáló feldolgozások az ún. "alapfeldolgozások" alapadataira épülnek, amelyek a gépbe történő betáplálás során sokirányú ellenőrzésen esnek át, ami biztosítja az információs termékek adathelyességét és lehetővé teszi azok gyors szolgáltatását. Az egységes rendszerszemléletű elektronikus feldolgozás előbbiekben vázolt előnyei mellett a rendszeren belül sokirányú adatkapcsolat és feldolgozási összefüggés természetesen igen körültekintő számítástechnikai tervezőmunkát igényel, mert már a primér-feldolgozások kialakításánál teljeskörűen számításba venni valamennyi feldolgozási alrendszer (modul) alapadat igényét.
