Réfi Oszkó Magdolna: Műszaki tervdokumentumok az államosított építőiparban (Levéltári módszertani füzetek 9. Budapest, 1989)

Az állami építőipar szervezeti rendszerének kialakulása és változásai (1948-1989)

Az építőipari ágazatban az államosítással létrejöttek a horizontális és vertikális munkamegosztás feltételei. Kétségtelen, hogy a közben bevezetett kijelölési rendszer az állami építőipari szervezetek munkával való ellátásával a továbbfejlődés extenzív útját biztosította, azonban azt is hangsúlyozni kell, hogy az elméletileg 1968-ig, valójában 1983-ig érvényben lévő kijelölési rendszer a kezdeti évek után nemcsak az építőipari ágazat, hanem az egész nemzetgazdaság fejlődését akadályozta. Az új típusú államhatalom a tőke korlátozására épített gazdaságpolitika (az un. irányított vagy kötött gazdálkodás) kialakításával egyidőben 1948-tól - hozzálátott az új gazdaságirányítási rendszer megteremtéséhez is. Az építőiparban az irányítás-termelés háromlépcsős szerkezete alakult ki: a/ minisztériumi főosztályok, b/ ipari központok (iparigazgatóságok), egyesülések, c/ nemzeti vállalatok. Az irányítási apparátus élén álló minisztérium a hatósági feladatok mellett operatív feladatokat is ellátott. A két iparigazgatóság, majd az ezeket felváltó ipari központok (7210/1948. Korm. sz. rendelet) a minisztérium „előretolt igazgatási szervei", középirányító szervek voltak. Tevékenységükkel részben hatósági, részben közvetlen irányító funkciókat láttak el. A kiépülő irányítási szervezet a centralizált és átfogó tervgazdálkodás igényeit szolgálta. A gazdálkodás egész folyamatát (a termelést és az elosztást) a kötelező tervmutatószámokra épülő utasítások szabályozták annak érdekében, hogy a piac szerepét a legteljesebben kikapcsolják a gazdasági életből. Az 1950-1954 közötti évekre kidolgozott első 5 éves tervidőszak beruházási programja az ország gyors ütemű iparosítását célozta meg. A célkitűzés alapvetően meghatározta a beruházások anyagi-műszaki összetételét is. A túlfeszített iparosítási stratégia megsokszorozódott feladatot rótt az építőiparra. A súlyos problémák (1. a 340/1949. (VII. 17.) Mt. számú határozat) ellenére e tervidőszak alatt az építőiparban jelentős műszaki fejlődés indult meg és a tervidőszak végére kialakulóban volt a nagyipari jellegű é- pítöipar

. A rendkívül feszített beruházási igényeket az építőipar szervezeti rendszerének állandó változtatásával igyekeztek kielégíteni. A nehézségek