Réfi Oszkó Magdolna: Műszaki tervdokumentumok az államosított építőiparban (Levéltári módszertani füzetek 9. Budapest, 1989)
Az állami építőipar szervezeti rendszerének kialakulása és változásai (1948-1989)
forduló körüli évtizedekben ért el gyors fejlődést. Ennek ellenére színvonala a két világháború között alacsony, nem lépett túl az idényjellegű kisipar keretein. Ez az egyik oka annak, hogy a II. világháborút követő évek legfontosabb gazdasági feladatának - az újjáépítésnek - vállalására sem szervezetileg, sem műszakilag nem volt alkalmas. így alakult ki az a helyzet, hogy mialatt folyt a háborús károk felszámolása, közben meg kellett teremteni a megnövekedett igények megoldására alkalmas nagyüzemi építőipart is. A nagyüzemi építőipar kialakítása 1948-ban, az állami építőipar létrehozására tett döntő jelentőségű intézkedéssel - az államosítással - indult meg. Az 1948. március 26-án életbe lépett XXV. törvénycikk hatálya kiterjedt „... minden olyan magántulajdonban álló ipari, közlekedési, bányaés kohóvállalatra, melyeknél a munkavállalók összlétszáma az 1946. évi augusztus hó 1. napjától jelen törvény hatálybalépéséig eltelt időben bármikor elérte a 100 főt". Az ekkor államosított több mint 500 vállalat között 8 építőipari vállalkozást találunk (Oltványi József építési vállalkozó, ifj. Walla József-Cementárugyár Rt, Meloccó Péter-Cementárugyár és Építési Vállalat Rt, Török Ferenc oki. mérnök építési vállalata, Olasz Rezső oki. gépészmérnök építési vállalata, Tolnai Béla oki. mérnök építési és kotrási vállalata, Szőllősy Imre építőipari és kereskedelmi vállalata, Farkas Pál oki. mérnök út-, vasút- és hídépítő vállalata). Március végére az államosított építési vállalatok száma 71-re emelkedett. A 10-nél több munkást foglalkoztató cégek államosítását 1949 végén hajtották végre, az építőipar teljes államosítása pedig 1950 első hónapjaiban fejeződött be. Az állami irányítás alá került magánvállalatokból 1948 őszén - az 1948. évi XXXVII. tc. alapján - nemzeti vállalatok alakultak. A 22 magasépítő nemzeti vállalat munkáslétszáma 500-2 000 fő között változott, és sajátossága a szervezésnek, hogy a vállalatok részben a technológiai szakosodás, részben az építményfajták (pl. ipari-, lakó- és középületek) szerinti specializálódás szerint rendeződtek. A vállalatok ekkor kialakult szerve zeti felépítésében alapvető változtatásra a későbbi évtizedekben sem került sor, így lényegében az 1980-as évek elejéig megtartották az államosítás után kialakult szervezeti rendjüket .
