Bariska István: Német forrásszöveg olvasási gyakorlatok I. Bevezetés és példatár (Levéltári módszertani füzetek 3. Budapest, 1984)

V. A 16-17. századi német kurzív

zad második felében alakul ki a végleges forma amit a 17- században különbözőképpen cifráznak /^, /t , A hosszú s-sel különböző ligatúrákat alkotnak. Ilyen a scharfes s /

ß és az st /yé iféiff/* A 17. században ezekben az s szárát nem húzzák a középvonalak fölé • Hasonló a helyzet az sch ligatúrával is /

^yf » /y/. Ez utóbbinak formája több változáson megy át, melynek soráa néha a c teljesen eltűnik / t - tulajdonképpen már a 16« század elején elnyerte végleges német formáját //4V» de felső szára ebben a században még alig nyúlik a középvonalak fölé. Emellett azonban a latin forma /t / és különböző változatok /4 1 ^ /is előfordulnak* A tt ligatúráját a 16* században szélesre húzzák Abfc/, a 17--ben szorosabbra vonják s néha kétszeresen is áthúzzák /4$ , £Jr/« u - hegyes formájában nem különbözik az n-től, ezért föléje megkülönböztető jelet helyeznek, ami lehet egy kis kör vagy annak egy bármily irányú szelepe / ^^--^" 3 /, a 17« században gyakran függőleges görbe vonal //ú, /, néha két vonal vagy két pont. Ez utóbbi esetben csak hangtani alapon lehet megállapitani, hogy u vagy ü hangot jelölt-e. v - 16. századi formái: V

(

^

(

V^ Ezek mellett már megjelenik a végleges német forma / & / is* A 17* században a német forma különböző változatait használják, de rendszerint úgy, hogy első szárát a középvonal fölé kanyaritják / 7p ,JQ ,ío /• Emiatt a kis v a nagy V_vel könnyen Összetéveszthető! Az u és v hangok következetes megkülönböztetése a német Írásban - miként a latinban is - a 17* század közepe óta figyelhető meg. Ettől kezdve a szókezdő u hangot már nem irják v betűvel. Kivétel az und szó, amit továbbra is még egy ideig a hagyományos módon H

vnd"-nak irnak. w - a 16* század első felében egy összekötő vonal nélküli /vt) 1 üo / és egy összekötő vonallal kezdődő formája / W/ van.