Bariska István: Német forrásszöveg olvasási gyakorlatok I. Bevezetés és példatár (Levéltári módszertani füzetek 3. Budapest, 1984)
V. A 16-17. századi német kurzív
A azázad második felétől kezdve jelenik meg, a német forma, amelyben az iv a második szártól elválik /440/. Ennek az utóbbinak a 17» században különböző variációi vannak, s észrevehető a tendencia, hogy a v-hez hasonlóan a középvonalak fölé Íveljen /440 ,GK) , 1/0/. x - a tárgyalt két évszázadban kurziv német formában / / használták. 2 - a gótikus / / forma igen soká tartotta magát, mellette azonban már a 16. század első felében megjelent a német forma, amelyben a szár ós az iv elváltak egymástól /"W) , 4$V. Az y-ra rendszerint két pontot tettek. z - a német formának egy felső én egy alsó ive van. Az alsó mindig a középvonal alá kerül, a felső iv - tz betükapcsolás esetén - a középvonalak között marad, egyébkent azonban a 16. században mindig, a 17•-ben rendszerint föléjük emelkedik. A-felső iv formája több változatban fordul elő / £ , £ , ^ /. A nagybetűk formáinak fejlődését nehezebb megrajzolni, mint a kisbetűkét. Gsak a fő tendenciákat tudjuk megállapítani, amelyek a modern nagybetűk kialakulásához vezettek. A gótikus irás nagybetűi nem voltak egységes eredetűek. Egy részük a római kapitális vagy az unciális ábécé betűiből származott, más részük tulajdonképpen megnagyobbított kisbetű volt. A német kurzi-r irás ez utóbbiakat részesítette előnyben, és a másfajta nagybetűket /pl. a B, D, G, N betűk középkori formáját/ lassanként elhagyták s helyettük megnagyobbított kisbetűket alkalmaztak. E tendencia következtében a német irás a 16-18. századok folyamán - a latin Írástól eltérően - olyan nagybetűket hozott létre, amelyek szervesen illeszkedtek a kurzív irás duktusához. A nagybetűk formáinak egységesítése sokkal las&bban ment végbj, mint a kisbetűké. Nemcsak azért, mert a nagybetűknél hiányzott az egységes eredet, hanem azért is, mert ezeket szívesen díszítették, cifrázták. Különösen a barokk korban használták ki a kalligrafikusok és Írnokok a nagybe-