Bariska István: Német forrásszöveg olvasási gyakorlatok I. Bevezetés és példatár (Levéltári módszertani füzetek 3. Budapest, 1984)

V. A 16-17. századi német kurzív

a 16. század elején egy kerek / d/ és egy egyenes / formájával találkozunk. A szazad második felében már túlnyomó lag az utóbbi formát használják. A kerek forma azonban még a 17* században is előfordul. Ez utóbbi században a betil rövid szárai hegyessé válnak /$/, előfordul azonban egy kerek forma is /&/, amely esetben a kis és a nagybetűt nehéz egymástól megkülönböztetni. A 17* században a d után következő t szárát gyakran a d felső hurkából húzzák ki a gótikus formából hosszú fejlődési folyamat után alakul ki a német forma: 6 >'£>y>f>1V . 16. századi hevenyészett Írásokban az e néha csak két ferdén egymás fölé irt pont formájában A' / jelentkezik. A 17« században az e második szárát gyakran oly rövidre irják / y^/, hogy az r betűvel könnyen összetéveszthető, a 16. században gyakori formai: f, {, |,"f,/ • A 17« századi formák: -f, ^ . Az ff ligatúra formái: fF/fif* Az fft ligatúra formái: fó,f&. a gótikus g szárát a 16. század elején gyakran felhúzzák a betű feje fölé Később a betű fejét elhanyagolják és a következő formák alakulnak ki: ff >ff • A 17* században zömmel még a gótikus /^/ formát használják, de már a század elején felbukkan a német /^/ forma. A 17* századra jellemző a betű alsó szárának lendületes balra húzása Aj g/. a 16* században egymás mellett él a latin h-ra emlékeztető / fy/ és a német / forma-, valamint egy közbülső alak. A 17« században már csak a két utóbbi formát használják, a kettő közül azonban a német forma válik túlnyomóvá. A közbülső alak nagybetűként él tovább, a német i /i / alakja az egész időszakban változatlan. A 16. században a szóvégi i hangot ún. hosszú i-vel / j / jelölték általában. Ebben az időben a j hangot is a német i-vel jelölték.