Sárközi Zoltán: Kisebb érdekképviseleti fondok : Repertórium (Levéltári leltárak 87. Budapest, 1988)

Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége (Z213)

MAGYAR GYÁRIPAROSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE Z213 1903-1948 Terjedelem: 16 raktári egység, 2.42 ifm. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségét 1902-ben azok a törekvések hívták életre, amelyek az ország fokozott iparosítását tűzték ki célul. Ezt azonban csak úgy lehetett megvalósítani, hogy az arra illetékesek Ausztriával állandó küzdelembe bocsátkoztak. A Szövetség ugyanakkor a nyugat-európai országokban működő munkáltatói szervezetek mintájára ellensúlyozni igyekezett az országon belül a munkás szakegyletek tevékenységét, küzdvén különösen a sztrájkok és azoknak a vállalkozókra nézve negatív következményei ellen. A közös vámterület hátrányait a hazai kormányzat már korábban azzal akarta ellensúlyozni, hogy 1881 -ben megjelent az iparnak nyújtandó állami kedvezményekről szóló törvény. Ezt 1890-ben és 1899-ben újabb iparfejlesztési törvények követték, melyeket vasúti vámtarifa kedvezmények követtek. Á századfordulón a mezőgazdasági nincstelenek kivándorlása sokakat arról győzött meg, hogy az alacsony búzaárak miatt fokozni kell az ország eltartó képességét, mégpedig az iparosítás révén. Ilyen körülmények közt kezdte meg működését a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége. Első elnöke id. Chorin Ferenc, 1902. május 29-én, az alakuló közgyűlésen a nagyipart a nemzeti önállóság egyik biztosítékaként emlegette, miközben hallgatóságának figyelmét a „közgazdasági hazafiasságra" hívta fel. Az új érdekvédelmi csúcsszervhez azonnal 245 iparvállalat és 11 szakegyesület csatlakozott. A szakegyesületek száma idővel tovább emelkedett. 1941 -ben az alábbiak tartoztak ide: 1) Likőrgyárosok és Gyümölcslepárolók Országos Egyesülete 2) Magyar Ásványolajfinomítógyárak Országos Egyesülete 3) Magyar Bánya- és Kohóvállalatok Egyesülete 4) Magyar Bőriparosok Országos Szövetsége 5) Magyar Cementgyárak és Mészégetők Országos Szövetsége 6) Magyar Cipőgyárak Országos Egyesülete 7) Magyar Cukorgyárosok Országos Egyesülete 8) Magyar Csokoládé- és Cukorkagyárak Szövetsége 9) Magyar Fatermelők, Fakereskedők és Faiparosok Országos Egyesülete 10) Magyar Fővárosi Malomegyesület 11) Magyar Konzervgyárosok Országos Szövetsége 12) Magyar Serfőzők Egyesülete 13) Magyar Tégla- és Agyagárugyárosok Országos Egyesülete 14) Magyar Textilgyárosok Országos Egyesülete 15) Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete 16) Magyar Vegyészeti Gyárosok Országos Egyesülete 17) Magyar Villamos Művek Országos Szövetsége Tekintettel arra, hogy a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének szervezeti felépítése négy évtized alatt sem változott meg, ugyanígy közöljük az 1941. évben működött, az idők folyamán ugyancsak megnövekedett szakosztályok névsorát: — A „GYOSZ" faipari szakosztálya — A „GYOSZ" gombipari szakosztálya — Magyar Üveggyárosok Országos Egyesülete, mint a „GYOSZ" üvegipari szakosztálya — A „GYOSZ" papíripari szakosztálya — A „GYOSZ" szalámi szakosztálya — A „GYOSZ" szeszipari szakosztálya — A „GYOSZ" tejipari szakosztálya — Magyar Gyáripar Szabadidő Szervezete, mint a „GYOSZ" szakosztálya 1943-ban mindezeket még a kőbánya-; a központi fűtési-; szőrmeipari-; és repülőgépipari szakosztályok működése egészítette ki. 1902-től folyamatosan megalakultak a „GYOSZ" vidéki fiókjai. Ilyenek voltak kezdetben Aradon, Győrött, Pozsonyban, Temesváron, Debrecenben, Nagyváradon, Brassóban és Iglón. Az 1920-ban aláírt Trianoni békeszerződés következtében ezek legnagyobb része elveszett. 1939-ben ugyanezek már csak Debrecenben és Győrött maradtak meg, de Szegeden, Pestszenterzsébeten és Újpesten újabb vidéki fiókok alakultak. Végül, 1939-ben volt már „Felvidéki Fiók", majd, .Kárpátaljai Fiók", 1941 után pedig „Délvidéki Fiók" is. Köztudomású viszont, hogy Észak-Erdélynek 1940 őszén történt visszacsatolása után az Erdélyi Gyáriparosok Szövetsége Kolozsvár székhellyel önállóan kezdte meg működését. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének vezetői a megalakulás után rögtön nekiláttak a soron következő gazdasági feladatok megoldásának. Részt vettek — többek közt — az 1906-ban életbe lépett új közös vámtarifa-rendelet kidolgozásában, ugyanakkor hangsúlyozván, hogy Magyarország végső célja változatlanul a teljes vámpolitikai önállóság. Ennek érdekében 1905 óta adatgyűjtéseket folytattak. Az önálló magyar vámtarifa-tervezet előkészítésébe bevonták az 1912-ben, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarával közösen alapított „Vámpolitikai Központ" nevű szervet, f gy azután, amikor 1915-ben az Ausztriával való kiegyezés meghosszabbítása került napirendre, készen volt egy olyan értelmű emlékirat, mely az egyes hazai ipari csoportokra nézve a közbeeső vámok alapjára helyezkedett. A magyar kormány a gyáriparosok tiltakozása ellenére 1916-ban mégis változatlan alakban újabb 20 évre meghosszabbította a kiegyezés érvényét. 1905 után párhuzamosan került sor a közszállítási reformra vonatkozó és az új iparfejlesztő törvény kidolgozására. A magyarországi tervszerű állami beruházások az 1902-vel kezdődő négy esztendő alatt mintegy 100 —500 millió koronát