Sárközi Zoltán: Bányászati fondok : Repertórium (Levéltári leltárak 83. Budapest, 1985)

Magyar-Amerikai Olajipari Rt.

Mint ismeretes, később az egész zalai olajmezőt Lispe helység után nevezték el, mivel ez lett a legjelentékenyebb lelőhely. A bővülő termelési eredmények szükségessé tették a részvénytőke folyamatos felemelését. Az 1940. május 20-án tartott közgyűlésen 3500000 pengős tőkeemelést határoztak el. így az új alaptőke 17857000 pengő lett. Az 1940. évi nyereségből újabb 7143000 pengő tőkeemelést foganatosítottak, melynek révén a vállalat részvénytőkéje 1941-ben 25 000000 pengőt tett ki.

11 A vállalat magyarországi viszonylatban egyedülálló nyereség összegekkel zárta az első évek zárszámadását. 1939-ben a nyereség4 956 469 pengő, 1940-ben pedig 9 239 151 pengő volt. Mindkét esztendőben részvényenként 100—100 pengőt, vagyis 10%-os osztalékot adtak. 1940-ben 17857 részvény után ez összesen 1785 700 pengőt tett ki.

12 A részvénytársaság termelési eredményei — mint már említettük — az egész ország gazdasági életére jótékony hatást gyakoroltak. Kezdetben csökkent, az 1940. év második felében pedig egyenesen megszűnt a feldolgozott ásványolajtermékeknek, az ún. „műolaj'-féleségeknek a behozatala. A Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság 1939. évi 141849 tonna nyersolajtermelése a hazai szükséglet 80%-át, az 1940. évi 250775 tonna pedig már az országos szükséglet 100%-át fedezte.

13 A II. világháború kitörése után a Magyarország gazdasági életében is jelentkező háborús konjunktúra, mely a győri program beindításáig, az 1938. évig volt visszavezethető, ugrásszerűen megnövelte — többek közt — a hadsereg, az állam és a magánosok tulajdonában levő gépkocsiállományt. Megkezdődött a városi és a távolsági autóbusz-forgalom fejlesztése. Mindezek mellett a területileg megnövekedett ország lakossága is mind több petróleumot fogyasztott.

14 1939 végén, tehát alig valamivel későbbi időpontban, mint amikor a „MAORT" megalakult, bevezették a háborús kényszergazdálkodás rendszerét. A kőolajiparban, melynek egyetlen hazai szállítója éppen a Magyar Amerikai Olajipari Rt. volt, az említett intézkedés miatt az 1940. év második felében már csökkentek a nyereségek. Ez pedig azzal magyarázható, hogy a kőolajipar által feldolgozott különféle termékeket egyre nagyobb mennyiségben a háborúban álló Németországnak kellett átengedni. A hitlerista „Harmadik Birodalom"-ba irányuló olajexportot a kliring-szállítások keretében bonyolították le, a kivitelre kerülő nyersolaj, valamint a késztermékek árát azonban a hazai, belföldi piacon általánosan elfogadott áraknál alacsonyabban állapították meg.

15 A növekvő német igények azonban arra az elhatározásra késztették a magyar kormányt, hogy a Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság minden Magyarország területén levő üzemét és teljes személyzetét az 1939. évi II. tc. 107 §-a 5. bekezdésének alapján, 1941. december 20-án a magyar államkincstár kezelésébe vegye. Ezzel együtt a vállalat amerikai állampolgárságú alkalmazottait az ország területének elhagyására szólították fel. Ugyanekkor az ásványolaj-termelés és a kőolajipar vállalataiban fokozottabb részesedést kaptak a német és az olasz tőkeérdekeltségek.

16 így alakult meg a Magyar Királyi Iparügyi Minisztérium 79.997/11 — 1942. sz. rendelete alapján a „Magyar Amerikai Olajipari Rt. üzemei a M. Kir. Kincstár használatában" elnevezésű vállalat.

17 Az üzlet továbbra is töretlen sikereket mutatott fel. 1941-ben 15183610 pengő volt a tiszta nyeresége, ami mögött 37754541 pengő bruttó bevétel, továbbá 62325863 pengő vagyon, illetve teher húzódott meg.

18 1942. október 8-án 7000 darab, újabb részvény többlet kibocsátására került sor. A változatlanul 1000 pengő értékű részvények az alaptőkét 32000000 pengőre emelték fel. így érthető, hogy beruházásokra 28074064 pengő jutott, a termelési költségek pedig 17504286 pengőre rúgtak.

19 A termelés 1943-ban érte el a csúcspontot, mégpedig 840000 tonna ásványolaj kibányászásával, illetőleg feldolgozásával. Magyarország szükséglete 500000-550000 tonna feldolgozott nyersolajtermék lett volna, de ebből csak 300000—350000 tonnát sikerült a belföldi fogyasztás számára biztosítani, mert a többit elvitték a németek. Bizonyos azonban, hogy ilyen viharos, de rablógazdálkodással egybekötött fejlődésen ez idő tájt egyetlen más iparag sem ment at. A Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság termelése végső fokon úgy, ahogy nemcsak a hazai szükségleteket fedezte, ide számítva a területi gyarapodások nyomában fellépő fokozottabb igényeket, hanem 1941-ben termelésének mintegy harmadrészét, 1944-ben pedig a felét exportálhatta - elsősorban a háborús Németországba.

21 Az állami kezelésbe vétel utáni korszakban a részvénytulajdonosoknak járó osztalékokat az European Gas and Electric Company Limited számlájára többé már nem lehetett átutaltatni. Az így visszamaradó összegek alapján tovább fejlődött - többek közt - a „MAORT" szociális tevékenysége. A Nyugdíjpénztár például 4000000 pengőt kitevő pénzek felett rendelkezett.

22 Ismeretes, hogy a „MAORT'-üzemek alkalmazottai és munkásai az átlagos hazai viszonyokhoz képest kedvező szociális helyzetben voltak. 1939 elején bevezették a 8 órás munkaidőt, és a fizetett szabadságot. Indokolt esetekben béremeléseket léptettek életbe. A heti 48 órás munkaidőt meghaladó elfoglaltságokat túlóradíjjal fizették, így a kőolajbányászok bérszintje 30—50%-al meghaladta a kőolajfinomító- és feldolgozóipari dolgozókét. A II. világháború kitörése után ugyan napirenden voltak a különféle megszigorítások, a hadiüzemi rendszer helyi bevezetése stb., de a „MAORT"-vezetők ilyen körülmények közt is fenntartották az évi 13 hónapos bérezést, a fizetett szabadságot, a drágasági pótlékot, a béremeléseket, segélyösszegek kiutalását stb. A hivatalosan engedé-