Sárközi Zoltán: Bányászati fondok : Repertórium (Levéltári leltárak 83. Budapest, 1985)
Bevezetés
BEVEZETÉS A Magyar Országos Levéltár IV osztálya, a jelenlegi Kapitalizmuskori osztály Z szekciójának elődje, működése során az alábbi bányavállalatok fondjairól jelentetett meg repertóriumot: — Sárközi Zoltán: Magyar Általános Kőszénbánya Rt. és vállalatai. Repertórium. Budapest, 1967. 1-2. kötet. (Levéltári leltárak 40.) — Gáspár Ferenc: A Bauxit Trust A. G., az Alumíniumérc Bánya és Ipar Rt. és konszern vállalatai. Repertórium. Budapest, 1968. (Levéltári leltárak 41.) — Jenéi Károly: A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. és konszern vállalatai. Repertórium. Budapest, 1968. (Levéltári leltárak 43.) — Sárközi Zoltán: Kisebb bányászati fondok. Repertórium. Budapest, 1977. (Levéltári leltárak — sorozaton kívüli szám.) Utoljára maradt a jelen repertóriumban közölt Első Dunagőzhajózási Társaság Pécsi Bányaigazgatósága, a Mohács—Pécsi Vasút Rt., az Unió Bányászati és Ipari Rt., a Hazai Mechanikai Palackgyár Rt., a Magyar—Amerikai Olajipari Rt., valamint a „Bányászati fondtöredékek". A Hazai Mechanikai Palackgyár Rt. régebben rendezetlensége miatt nem kerülhetett bele az 1967-ben kiadott Magyar Általános Kőszénbánya Rt. és vállalatai című repertóriumba. Mint szénbányászati profilú anyavállalathoz tartozó fond, a jelenlegi repertóriumban kapott helyet. A Magyar—Amerikai Olajipari Rt. pedig természeténél fogva a bányászathoz tartozik. Az Első Dunagőzhajózási Társaság Pécsi Bányaigazgatóságának, valamint a hozzá kapcsolódó fondoknak iratanyagát az 1953 és 1959 közötti évek folyamán, összesen mintegy húsz alkalommal vette át a Központi Gazdasági Levéltár. Az átadó az esetek egy részében a Pécsi Szénbányák Igazgatósága, majd a Pécsi Szénbányászati Tröszt volt. A nagy távolságról, Pécsről történő felszállítás teherautókon, szervezett formában történt. Az iratjegyzékekkel átadott anyagot némi kiigazításokkal, rövid időn belül el lehetett helyezni a levéltári raktárak állványain, így az iratok — ha nem is voltak rendezve - a kutatók számára hozzáférhetőkké váltak. Ebben az állapotban maradtak a fondok 1974—1975-ig, amikor is két teljes esztendőn keresztül, a Magyar Országos Levéltár IV. osztályának szinte minden munkatársa részt vállalt a pécsi bányaigazgatóság teljes anyagának rendezésében. Abból indultunk ki, hogy esetünkben nem is önálló vállalatról, hanem egy külföldi cégnek, a Bécsben székelő .Jirste Donau—Dampfschiffahrts Gesellschaft"-nak egyik magyarországi részlegéről, a pécsi bányaigazgatóságról van szó, mely ugyan autonómiával rendelkezett, miként a vállalat két másik hazai üzeme: az Óbudai Hajógyár és a Budapesti Forgalmi Igazgatóság, de mégsem volt önálló cég. A rendezés során, az iratkezelési sajátosságok alapján állagnak minősítettük az 1914 előtti Általános iratok első sorozatát, melyet évenként újrakezdődő iktatószámok szerint központilag irattároztak. Segédkönyvei nem maradtak fenn. 1914-ben nagyszabású vállalati rekonstrukció kezdődött, mellyel párhuzamosan megreformálták az irattározást is. Áttértek a tárgyi irattározásra, amennyiben ügykörök, azokon belül pedig kisebb tárgyi egységek szerint irattároztak. Az irattározás során római és arab számjegyek felhasználásával jelzeteket is alkalmaztak. így az Általános iratoknak egy második sorozata is kialakult. Ezt a sorozatot az Ügyvezető Igazgatóság régi állagának iratanyagával együtt kénytelenek voltunk felszámolni, és tárgyi hovatartozásuk szerint (római- és arab számos jelzetüket figyelembe véve) a már régebben is létező, illetve menet közben kialakított állagokba besorolni. Az új állagok magvát 1935-ben maga a pécsi bányaigazgatóság alakította ki. így az Általános iratok első sorozatánál hiánytalanul helyreállítottuk a korabeli provenienciát, míg a második sorozatot, valamint az Ügyvezető Igazgatóság régi állagát a tárgyi összetartozás, a pertinencia elvének fokozott alkalmazásával átrendeztük. Párhuzamosan a bányaigazgatóság egyes osztályait, szervezeti egységeit rekonstruáltuk, ide számítva a környékbeli üzemvezetőségeket. Végül a segédletek zárják az állagok sorát. Mindezt a bányaigazgatósághoz szorosan kapcsolódó fondok csoportja követi, legvégén az önálló Mohács—Pécsi Vasút Rt. iratanyagával. Rendezési munkánkat a repertórium sajtó alá történő előkészítésével párhuzamosan 1983—1984-ben tovább folytattuk. Igen sok időt vett igénybe az egyes állagoknál előforduló, azonos tételek több csomón át tartó,ölelkező évköreinek megszüntetése. Ezt csak szoros évrendezéssel tudtuk kiküszöbölni.
