Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár : Repertórium (Levéltári leltárak 82. Budapest, 1984)

III. A BACH-RENDSZER MAGYARORSZÁGI POLITIKAI HATÓSÁGAINAK IRATAI

HELYTARTÓSÁGI OSZTÁLYOK A magyarországi helytartóság (k. k. Statthalterei für Ungarn, lásd: D 51—55) 1853. május 15-én megszűnvén, hatáskörét az öt közigazgatási kerületben megszervezett ún. helytartósági osztályok vették át. Ilymódon névleg megtartották ugyan a helytartóság egységét, valójában azonban megszűnt a kerületek és a kormányzóság, ületőleg a bécsi minisztériumok közötti, központi magyarországi közigazgatósági hatóság. Az 1853. január 19-i kormányrendelet szerint mindegyik helytartósági osztály a maga közigazgatási területének országos politikai (általános közigazgatási) hatósága. A kormányzó elvben továbbra is a helytartóság élén áll, az egyes helytartósági osztályok közvetlen irányítását azonban egy-egy helytartósági alelnök végzi. A helytartóság, illetőleg annak osztályai az általános közigazgatás ügyeiben és személyzeti ügyekben a belügyminisztériumnak, olyan ügyekben pedig, amelyek más összbirodalmi hatóságok ületékességébe tartoztak, azoknak voltak alárendelve. A helytartóság hatásköre az alábbi ügyágazatokra terjedt ki: a) politikai (általános) és rendőri közigazgatás; b) vallás-és közoktatásügyi igazgatás; c) kereskedelem- és iparügyi igazgatás; d) földművelésügyi igazgatás; e) középítésügyi igazgatás (kivéve azokat az ügyeket, amelyek az országos pénzügyigazgatóság vagy más hatóságok ügykörébe tartoztak); f) !1855-től ezekhez járult még a bányaügyi igazgatás. Mindezekben az ügy ágazatokban részben a helytartósági alelnök (elnökÜeg), részben a helytartósági osztály intézkedett. Az alelnök volt — a helytartó (kormányzó) fő irányítása és felügyelete alatt — a reá bízott helytartósági osztály főnöke. Azt a hatáskört gyakorolta, amelyet reá, mint a közigazgatási terület országos politikai hatóságának elöljárójára, személyesen ruháztak. Ő irányította Ületékességi területén a rendőrséget. Kötelessége volt a közrend és közbiztonság fenntartásáról gondoskodni, s minden jelentősebb eseményről tájékoztatnia kellett a kormányzót. Neki kellett felügyelnie a sajtó, az egyletek és a színházak működésére, s irányítania az útlevélügyet, valamint az idegenek ellenőrzését. Irányítást és ellenőrzést kellett gyakorolnia az építészeti szervek felett is. A helytartósági osztálynak kellett ügyelnie a hozzá utalt ügy ágazatokban a rendeletek végrehajtására. Területének országos politikai hatóságként, felsőbb fokon határozott minden olyan hatáskörébe tartozó ügyben, amelyben alsóbb fokon valamelyik alája rendelt hatóság határozott. Teendői közé tartozott a községi ügyek felsőbb irányítása. Területének alapítványi főhatóságaként, felügyelt az alapítványi vagyon kezelésére és az alapítványi kötelezettségek teljesítésére. Egyházi ügyekben a helytartósági osztály adományozta - az ületékes egyházi hatósággal egyetértésben — a kisebb javadalmakat; ha az egyházi hatósággal nem sikerült megegyeznie, az ügyet döntés végett a helytartó elé kellett terjesztenie. Iskolaügyekben is hatósági jogkört gyakorolt, felügyelt a polgári oktató- és nevelőintézetekre. Ipari és kereskedelmi téren ő adhatott gyáralapításhoz hatósági hozzájárulást, iparűzésre jogosítványt, szállítási vállalatok létesítésére, országos vásár tartására engedélyt. A középítésügy felett felügyeletet gyakorolt. Az 1855. évben a helytartósági osztályokat tették meg bányafőhatóságoknak, ettől kezdve nekik kellett dönteniük minden olyan ügyben, amely a bányatörvény értelmében a bányafőhatóság jogkörébe tartozott.