Bélay Vilmos: Magyar kancelláriai levéltár : Repertórium (Levéltári leltárak 59. Budapest, 1973)

Bevezetés

BEVEZETÉS A magyar királyi udvari kancellária, amelynek levéltárát tárgyalja a repertórium, 1526-1848 közt az uralkodó székhelyén, Bécsben működött. Időszakonként, ha az udvar nem Bécsben, hanem máshol - igy Rudolf idejében Prágában - tartózkodott, a magyar kancellária is ugyanott tevékenykedett. A mohácsi ütközet után, amikor a királyi udvar Budáról elmenekült, a kancellária is elhagyta a fővárost. Egy darabig még működött Pozsonyban, okleveleket adott ki, de jelentőségét elvesztette és az 1530-as években meg is szűnt. Ugyanakkor az uralkodó által 1527-ben átszervezett bécsi udvari kancellária foglalkozott a magyar királyság ügyeivel éppúgy, mint Ferdinánd többi királyságának ügyeivel is. Kilenc osztálya /expeditioja/ közül egy, a magyar expeditio, a magyar titkár irányítása alatt intézte a magyar királysággal kapcsolatos ügyeket.Meg kell jegyezni, hogy általában nem kerültek a magyar kancellária elé a kül- és hadügyek, ezeket - magyarországi vonatkozásaikban is - bécsi központi kormányhatóságokkal intéztette az uralkodó. A magyarországi pénzügyekkel mind a bécsi udvari kamara, mind az elvben ez utóbbinak alá nem rendelt, de a valóságban annak felügyelete alatt működő magyar kamara foglalkozott. A 16. század derekán szokássá vált, hogy a birodalmi kancellária magyar expeditioját magyar kancelláriának nevezték, annál is inkább, mert ennek az expeditionak nagyobb önállósága volt a másik nyolcnál. Ugyancsak a század derekától létezett az uralkodó mellett az un. magyar tanács, melynek tagjai a hosszabb-rövidebb ideig az udvarnál tartózkodó magyar egyházi és világi urak voltak. A magyar tanács, éppe-xx mert tagjai nem tartózkodtak állandóan az udvarnál, hanem vagy magyarországi hivataluk, vagy magánbirtokuk gondjai miatt Magyarországon időztek, nem működött rendszeresen. Az uralkodóval általában a magyar titkár személyén keresztül érintkeztek a tanács tagjai, tehát a magyar ügyek intézése vonatkozásában a magyar titkár jelentette a folytonosságot. Vannak adataink arra vonatkozólag, hogy néha egyidőben két vagy három magyar titkár is tevékenykedett. A magyar kancellária hatásköre kezdetben /a 16-17. században/ elsősorban adományozási, kegyelmi és igazságszolgáltatási ügyekre terjedt ki. Az uralkodó vagy a kancellária cimére érkezett beadványokat, kérvényeket a magyar tanács, illetve a magyar titkár intézte el, és készítette el a propositiot. A fontosabbnak itélt ügyeket a birodalmi titkos tanács is megtárgyalta s a tanács ülésén ilyenkor a magyar kancellár és esetenként más magyar egyházi és világi méltóságok is részt vettek. Az uralkodó nevében a rendeletet általában a magyar titkár fogalmazta meg.