Soós Imre: Az Egri Érsekség levéltára (Levéltári leltárak 3. Budapest, 1957)

Bevezetés

BEVEZETÉS As fcgrl érsekség - 1804 előtt püspökség - múltbeli ügyintézése során két levéltárat alakított ki: sgynázigazgaiási és gazdasági levéltárat Az egyházigazgatási vagy röviden egyházi levéltár az egri érseki, ilíetve püspöki egyházmegye papságának és híveinek egyházi kormányzása során és a fölöttük gyakorolt szentszék! bíráskodás során létrejött iratokat, a föesperességekkei. esperes3égekkeí és plébániákkal, valamini egyéb egyházi ds világi hivatalokkal és magánosokkal folytatott egyházigazgatási levelezösí tartalmazza. A gazdasági levéltár viszont az egri érsekség, illetve püspökség birtokában volt uradalom birtokigazgatás! iratait, továbbá az egykori papi tizedJövedelmeknek kezelésére vonatkozó gazdasági iratokat foglalja magában. Az egri püspökség alapításának ideje és körülményei ismeretlenek, de annyi bizonyos, hogy 1009-1010 években Egernek már volt püspöke. A XIII, században az egri püspök tizedszedésl Joga 10 vármegyére - Borsod, AbauJ, Zemplén, üng. Szabolcs, Zaránd, Külső-Szolnok, Heves, Bereg, Ugocsa megyékre - terjedt ki, vagyis az egri püspöki egyházmegye e tiz vármegyéből állott. A középkor későbbi századaiban ujabb területek - Máramaros, Sáros. Szatmár, Kraszna, Jászkunság -is hozzákapcsolódtak. Jelenleg sem az egyházi, som a gazdasági levéltár számottevő középkori iratanyaggal nem rendelkezik. A püspökség a középkorban nem volt levóltáríenntartó szerv, így még a birtokjogait igazoló középkori okleveleit sem őrizte meg, hanem csupán a jobbágyszolgáltatásokat, dézsmabevételeket rögzítő urbáriumos könyvek, az egyházmegye patrónusáról* elnevezett szent János-könyvek különböző változatai maradtak fönn a XV. század második telétől kezdve. A XVL század közepén a török terjeszkedés következtében az egyházmegye déli része és a püspöki uradalomnak Eger alatt íekvő Jobbágylalvaí elvesztek a püspökség számára. 1596-ban a török kezére került az egyházmegye székhelye, Eger vára is. A püspökség és káptalan 4598-ban az egyházmegye másik nagy városába, a töröktől védettebb Kassára telepedett s ott székelt 1613-ig, amikor a felvidéki háborúk elöl Jászóra költözött át. Innét 1649-ben Ismét Kassára tette át székhelyét s ott működött az 1690-es évekig, amikor Egernek 1687-ben történt felszabadulása után Fenesy György, illetve Tolekessy István püspök végleg visszatelepedett Egerbe. Minthogy a török időkben gyakori a hosszantartó püspöki székürosodés, vacantia, azért inkább a püspök mellett működő káptalani és egyéb egyházi testületek és szervek működése volt a folyamatosabb mind az egyházkormányzatban mind az egyházi - szentszéki -- bíráskodásban. A kassai szentszék ügyintézésének eredményeként 1600-tól kezdve sorozatos szentszéki ülésjegyzökönyvek maradtak íenn. Jobbára házassági és hagyatéki perekkel, a protestánsokkal folytatott perlekedésékkel. Ezzel szemben a gazdasági levéltár anyagában 17. századi sorozatok egyáltalán nincsenek, hanem csupán néhány különálló okmány. Eger felszabadulása után a régi székhelyére visszatért Telekessy István püspök 1699-1715 között a püspökség birtokjogait igazoló Jogbiztositó iratokat gyűjti nagy szorgalommal s ezzel megveti alapját a későbbi gazdasági levéltár legfontosabb gyűjteményének, az okmánykönyv - libri sorozatnak. Utóda. Erdödy Gábor alatt (1715-4744) az uradalomhoz tartozó gazdaságok elszámolásainak egyszerű rendszerét alakítják ki, az évenként csoportosított számadási testekkel és mellékletekkel, ö és utóda. Barkóczy Ferenc (1745-1761) az uradalmat a központi jószágigazgató - praefectus 4 és az úriszéki ügyeket intéző uradalmi ügyész kislétszámu hivatala által kormányozza, mig az egyházigazgatást a püspöki kancellária, illetve az egyházmegyei szentszék látja el. Az ügyintézés során létrejött iratokat mindkét hivatalban lajstromozás nélkül gyűjtik és őrzik. Barkóczy fontos ujitása volt az, hogy az egyházmegyei protucollumokban 1745-től, hivatalbalépésétől kezdve nem a szentszéki pereket, hanem a püspöki kancellária levelezésének kiadmányszövegeit másoltatta be s ettől kezdve a protocollumoknak ilyen lovelezőkönyv szerepe megmaradt 1304-ig. az egyházmegye felosztásáig. A szentszéki ügyek pertesteit 1745 után az egyes percso«.ókhoz csatoltan.