Sashegyi Oszkár: Abszolutizmuskori levéltárak (Levéltári alapleltárak I. Országos Levéltár 5. Budapest, 1952)

vonatkozó azonos évi iratok közül a legkorábbinak iktatószáma. Bgyik évről a másikra nem vittek át iratokat; ha az ügy a következő évben folytatódott, az uj évben keletkezett első iratot nem csatolták az előző éviekhez, hanem iktatószámának megfelelő helyen hagyták s ez uj alapszám alatt gyűjtötték az uj évben keletkezett s az ügyhöz tartozó iratokat. Az egyes iratcsomók fedőlemezei a levéltári rakszámon kivül az eredeti, régi irattári csomószámot is feltüntetik. Ezek a régi csomószámok évenként újrakezdődnek. A régi, irattári kezelésben százanként csomózták be az iratokat, a mai csomók töb>száz /2-3O0, sőt 700/ alapszámot fognak át. Az egyes csomókon belül 1864-ig bezárólag minden egyes iktatószámnak megfelelő helyen, ahol irat nem fekszik, utalólapot találunk, mely azt a régi csomószámot és iktatószámot tünteti fel, mely csomóban ill. mely iktatószám /mint alapszám/ alatt az irat található. 1865-től kezdve minden százasra végződő iktatószámú irat után iratjegyzék fekszik, mely a megelőző száz iktatószámot sorolja fel s megadja azt, hogy a kérdéses számú iratokat mikor, mely osztály adta az irattárba, vagy azt, hogy azok mely csomóba, milyen alapszámhoz kerültek, vagy /1867ben/ azt, hogy egyik vagy másik iratot a minisztériumnak adták át. Minden egyes év iratanyaga után az illető évi "acclusa"-k csomói vannak felállítva* Az acclusák terjedelmes ügydarabok, melyek nem fekszenek helyükön, ahol csupán utalólapot találunk arra, hogy külön csomóban helyeztettek el, vagy terjedelmes mellékletek, mely esetben az ügydarab helyén van s rá van vezetve, hogy a mellékletek "az osztályon", az "irattárban", vagy az "almáriumban" vannak, vagy csupán annyi, hogy "csomag". Az egyes acclusák iktatószámaik sorrendjében követik egymást. A 2. b/ alatti "Vasúti irományok" a vasutépitésekre vonatkozó iratokat tartalmaznak, melyeket helyükről - az 1861. évbő? az V. kútfőből, a további évekből az alapszámuknak megfelelő helyről - kiemeltek és külön csomókba gyűjtöttek. Itt évek, alap- és iktatószámok rendjében fekszenek. -A sorozathoz iratjegyzék készült. 4. a/ Az anyagban való kutatást a mutatókönyvek átnézésével kell ' kezdeni* A mutatókban az egyes b#tufcaéi külön személy-, helyes tárgynevek szerinti csoportokat találunk. A tárgyi rész alapos* jól használható. Az 1860-61. évekből a mutató az iratok iktatószámán kivül a "csomó" /kútfő/ számát, a betűt és a "folyószámot" /irattári számot/ is közli, mely alatt az irat fekszik. A következő években pedig utal az iktatószámon kivül az alapszámra is; ezenkívül megadja a rakszámozás előtti régi csomószámot is, melyben az irat található. Az iktatókönyvek a szokásos adatokon kivül feltüntetik az előadó nevét i# s az ülés napját, melyben az ügyet tárgyalták. Az iktatószám mindig kettős % az általános iktatószám alatt, attól vízszintes vonallal elválasztva, az irat ügyosztályiktatószáma szerepel. A számkönyvek iktatószámok szerint haladva, közlik minden egyes irat irattári jelzetét. Használnunk csak akkor kell, ha olyan iratot keresünk, melynek irattári jelzetét nem ismerjük. A raktári csomószámnak, melyet a számkönyv az alapltok. 52-12.27 3/NE - 132 -