Králik Iván: Kémiai alapismeretek (Irat-és könyvkonzerváló tanfolyam jegyzetei 5. Budapest, 1961)
II. Szervetlen kémia
redukáló hidrogén redukálta az ólomoxidot fémes ólommá, m£< közben önmaga vizzé oxidálódott. Hasonló a helyzet, ha pl, ólomoxidot szénnel hevítünk* PbO, + C »; Pb + CO ' i i — ym,mm ill"' • \^~y~J A vegyértéknövekedéssel, ill. csökkenéssel járó oxidációs és redukciós folyamatok elektrokémiailag szabatosan az alábbiakban fogalmazhatóki Oxidációról beszélünk ~ olyankor, midőn valamely atom pozitiv töltést nyer, vagy valamely ion pozitív töltéseinek száma megnagyobbodik /vegyértéknövekedés/ t avagy, ha valamelyik ion elveszti negatív töltéseit. Eedukciónak nevezzük viszont azokat a folyamatokat, amelyeknél valamely ion pozitív töltését részben, vagy eigészben elveszti /vegyértékcsökkenés/, avagy, ha valamely atom negativ töltést nyer. A mondottak megértésére szolgáljon a következő példás Ha a kétértékű ferrokloridra /Fe AA Cl 2 / klór hat, háromérté- < kü ferriklorid /Fe 111 ^/ keletkezik? 2 FeGl 2 + Gl 2 =2 FeCl^ az ionelmélet értelmében ez az egyenlet igy irhatói 2Fe ++ +4 C1~+G1 2 fi 2 Fe + + + +6 Cl" Láthatjuk, hogy egyrészt a ferroionok /Fe ++ / ferriionokká /Fe**V oxidálódnak, /a vas- ionok pozitív töltéseinek száma megnagyobbodott, vegyértéknövekedés következett be/, másrészt a klórmolekulák /Cl 2 / klór ionokká /Cl"/ redukálódnak, /a klóratomok negativ töltést nyernek./ Ebben a reakcióbán tehát a klór oxidálószer /ő maga redukálódik/ viszont a ferroion mint redukálószer viselkedik /őmaga oxidálódik/, ugyanakkor sem oxigén, sem hidrogén a reakcióban nem- szerepel.
