Králik Iván: Kémiai alapismeretek (Irat-és könyvkonzerváló tanfolyam jegyzetei 5. Budapest, 1961)

II. Szervetlen kémia

rólnak. Egyedülálló és kivételes helye* foglal el ebben a felosztásban a hidrogén. Mint nem fémes külsejű gáz halmazállapotú elem pozitiv jellemű. Ionos állapotban a savasság hordozója* Fizikai tulajdonságai miatt a nem fémes elemek között tárgyalják. Hidrogén H

2

: Színtelen, szagtalan, éghető gáz, valamennyi gáz között a legkisebb sűrűségű. Szobahőmérsékleten aránylag kevéssé reakcióképes, de fény, hő vagy elektromos szikra határ sára sok elemmel heves robbanáa közben egyesül. Elektromos szikra hatására pl. oxigénnel robbanásszerűen reagál és vizet képez. Tisztán előállítva sohasem egyatomos, mert már a keletkezés pillanatában két hidrogén atom a szabad vegyértékeiken keresztül H

2 molekulává egyesül. A hidrogénnel való egyesülést, ill. valamely vegyület hidrogéntartalmának növekedését redukciónak nevez-zük. Ugyancsak redukciónak nevezzük a folyamatot, ha valamely elem vagy gyök magasabb vegyértékű alakjából a reakció folyamán alacsonyabb vegyértékű alakjába megy át, tekintet nélkül arra, hogy a redukcióban hidrogén szerepelt-e vagy sem. Vegyérték csökkenés ezek szerint mindig redukciót jelent, mert az újonnan keletkezett vegyületben a kérdéses t elem, ill. gyök már kevesebb hidrogénnel egyenértékű* Ionos állapotban a savasság hordozója. Minden vegyület, mely vizes oldatban disszociációja folytán ionos 'H

+-t képes termelni,savként viselkedik. Laboratóriumi előállitása gázfejlesztőkben történik, legtöbbször valamilyen olcsó savnak ós nem nemes fémnek az egymásrahatásából. Pl. cinkkel ós kénsavval: H

2

S0

4 + Zn « H

2 + ZnSO^