Bogdán István: A levéltári és könyvtári anyag alkotóelemei (Irat-és könyvkonzerváló tanfolyam jegyzetei 4. Budapest, 1961)

IV. Papir

merték. A kalifátus birtokába került hadifoglyok között ugyanis papirkészitők is voltak, akiket a kalifátus Szamarkandba tele^pitett, és még az évben mesterségük gyakorlására kényszeri tett. Szamárkandból tovább terjedt e mesterség, és a következő századokban papirkészitő műhelyek alakultak Sziria, Ferzsia, Palesztina, India, később Egyiptom /10. század/ arab uralom alatt lévő városaiban, majd tovább követte az Iszlám útját, és 1100 előtt már a marokkói Fezben is dolgoztak a papirkészi•tők. A kínaiaktól átvett módszert az arabok részben megváltoztatták. A kínaiak nyersanyaga nem állott rendelkezésükre, ujakat alkalmaztak, a rongyot. Ez változtatott a technológián is. Az arabok irónáddal irtak és nem ecsettel, mint a kinaiak, a felületi kezelés is finomodott. Az "állami műhelyek" részére rendelet szabályozta a papir nagyságát és a kereskedelmi mértéket . Az arab papírkészítés . Nyersanyag : rongy /len- és vászonhulladék/, amelyhez kevés kendert és gyapotot kevertek. Nyersanyag előkészítés : osztályozás. Rostositás : meszes vízben való főzés vagy rothasztás /vegyi kezelés/ után kőmozsárban zúzással /mechanikai kezeíés/ végezték* Lapképzés : a kádban vizzel hígított pépet általában nádból készült merít ősz itával nemezeitek, amelyet az-ivek deszkára rakosása követett. Víztelenítés : deszkák között kősulyokkal sajtolták, és általában fényezett falon szárították. Felületi kezelés : buzakeményitő oldatba mártották az iveket, majd szárították, sajtolták és ismét enyvezték /a kemé-. nyitőn kívül tragantmézgát is használtak/. Ezután üveggel vagy achátkővel csiszolva simították az iveket. /Esetleg újból kezdték az egész folyamatot./ Színezés felületi festéssel : cinóberrel piros, berzsenyfával vörös, indigóval, kobalttal kék, sáfránnyal sárga pa-