Králik István: Laboratóriumi és fizikai alapismeretek (Irat- és könyvkonzervátor tanfolyam jegyzetei 3. Budapest, 1960)
IV. A hő hatása testekre
B 1 atin p - p^/3>cAt/ tr = 156 - 20 = 156° ^ j c*s =• 1/273 P =1/14 |H /=i/I+0,5/ - 1,5 atm* P • = ? A levegő nyomása tZíhát a hevítés következtében 1 atmoszféráról 1,5 atmoszférára emelkedett* ügyeljünk az ilyen jellegű számításoknál arra, hogy t helyébe valóban a hőmérséklet-különbségeket irjuk és ne a hőfokot., /Példánkban t = 156 - 20 = 136° és nem Az eddig, tárgyalt két oseton kívül /v - konst és p. változik, vagy fordítva/ természetesen egy gáznak a térfogata és nyomása egyszerre is megváltozhat, hőmérsékletkülönbség hatására. Ilyenkor az uj térfogatok és nyomások meghatározására, a levezetés elhagyásával az alábbi egyenlet érvényes: pv m p 0 v Q /1-K7<t/ Ez az eset fordul elő, amikor gázosításhoz külön kazánban -fejlesztjük és felhevítjük a gázt és melegen bocsátjuk a gázosit^ kamrába. Ilyenkor ugyanis sem a nyomása, sem a térfogata a folyamat alatt nem marad állandó, tehát a fenti u.n. egyesitett gáztörvényt kell számításainkhoz felhasználni, t A tárgyilagosság kedvéért mog kell említenünk, hogy "a gáztörvények csak bizonyos nyomásig és hőmérsékletig érvényesek, á gyakorlati élet és főleg a mi munkánk szempontjából azonban számításra tökéletesen alkalmasak. Hőmennyiség és fajhő, Tapasztalati tény, hogy különböző testeknek még azonos hőfokra való hevítéséhez is különböző hőmennyiségek szükségesek. Állandó hőforrás esetén a hevítés idejéből következtethetünk az átadott hő mennyiségére. Pl, állandó nyomáson égő gáz egyenlő idők alatt egyenlő hőmennyiségeket fejleszt, tehát a viznek átadott hő mennyiségére ebben az esetben az időtartamból következtethetünk, A kísérletek szerint az egyik kilogramm