Köblös József: A budai, fehérvári, győri és pozsonyi káptalan archontológiája : 1458–1526 (Forrástudományi segédletek 3. Budapest, 1987)
Bevezetés
BEVEZETÉS * A középkori magyar világi papság középrétegének, a kanonoki rétegnek az életmódja, műveltségi szintje, a liturgiavégzésben és a lelkipásztorkodásban betöltött szerepe, vagyoni helyzete, az egyházi és világi társadalomban elfoglalt helye mindmáig nagyrészt feltárásra és feldolgozásra váró témák. Bár régebbi és újabb szakmunkák is érintik ezeket a témaköröket 1 , a káptalanok tagságára vonatkozóan szisztematikus adatfeltárást nem végeztek. Ez az adattár négy káptalan esetében kísérli meg a Magyarországon megtalálható kiadatlan forrásanyag minél teljesebb feltárását, az adatokat kiegészítve az okmánytárakban publikált okleveles anyaggal is, hogy a fenti kérdéskörök vizsgálatához, statisztikus igényű megközelítéséhez kielégítő mennyiségű adatot szolgáltathasson. Fő forrásbázis a Magyar Országos Levéltár Mohács előtti gyűjteménye és Diplomatikai Fényképgyűjteménye volt, melyekben a következő főbb csoportok adatai kerültek feldolgozásra : 1. A négy káptalan összes saját kiadványa, mely hiteleshelyi tevékenysége során keletkezett. 2. A győri és pozsonyi káptalan hiteleshelyi országos és magánlevéltáraiban található öszszesoklevél fényképmásolata. 3. A pozsonyi és a győri káptalan számadáskönyve (DF 281414, 279560), valamint a budai káptalan hiteleshelyi jegyzőkönyve (Dl 106083). E kötet 509 személyre vonatkozólag mintegy 7500 adatot tartalmaz, s ezáltal alapul szolgálhat a magyar egyházi középréteg kutatásához. Az adattár összeállításához szükséges anyagi fedezetet az MTA—Soros Alapítvány biztosította. 1 A négy káptalanra vonatkozóan a múlt század végén — e század elején keletkezett munkák adatai legtöbbször igen megbízhatatlanok. Pontatlanságaik ellenére kiindulási alapként és segédeszközkönt jól használhatók az alábbiak: Bedy Vince: Agyőri székeskáptalan története. Győr, 1938. {Győregyházmegye múltjából 3.) A 300-355. oldalon található egy eléggé hiányos archontológiai összeállítás. Knauz Nándor: Balbi Jeromos, II. Lajos király tanára. = Magyar Sión 1866. több részletben. A 331-348. oldalon található egy több helyen hibás archontológia Balbus Jeromos prépostságának idejére. Békefi Rémig: A káptalani iskolák története Magyarországon 1540-ig. Bp. 1910. A 66-238. oldalon felsorolja a magyarországi káptalanok általa ismert olvasó- és éneklőkanonokait, sokszor hibásan. Sörös Pongrác: A székesfehérvári őrkanonokság története 1543-ig. = Századok 1916, 563—584. Hozza az őrkanonok névsorát is. Az újabb irodalomból felhasználtam Kubinyi András tanulmányát, melyben az 1511—22-ig terjedő időszakban szerepel a budai káptalan jegyzőkönyve alapján a fassiókat felvevő kanonokok névsora (Fügedi Erik — Kubinyi András: A budai káptalan jegyzőkönyve. = Történeti Statisztikai Évkönyv 1967—1968. Bp. 1970. 9-34.). Az egyházi középréteg vizsgálatával is foglalkozik Mályusz Elemér ma már klasszikusnak számító munkája (Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Bp. 1971.), mely többek között azt is jól példázza, hogy egyedi források (pl. számadástöredékek) elemzése is milyen komoly eredményeket hozhat. Ez a tény alátámasztja a szisztematikus adatfeltárás fontosságát és nagy lehetőségeit.
