Székely Vera: A központi államigazgatás tisztségviselői a dualizmus korában 1. rész : Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium (Forrástudományi segédletek 1. Budapest, 1979)

ELŐSZÓ

A rangfokozat és a szolgálati évek mellett minden esetben közöljük, hogy a főosztályoknak (ügy- vagy alosztályoknak) mely évben ki volt a főnöke, illetve a vezetője. A főosztályok főnökei általában miniszteri tanácsosok, az ügyosztályok vezetői osztálytanácsosi rangban voltak, de előfordult az is, hogy egy miniszteri titkár volt valamely ügyosztály (alosztály) ideiglenes vezetője. A katonai ügycsoportok főnökei általában a tábornoki karhoz tartozó, vagy ezredesi rangban levő tisztek voltak, a katonai ügyosztályok élén pedig alezredesek, őrnagyok állottak. Az osztályfőnökök és osztályvezetők mindenkori beosztásából megállapítható az egyes minisztériumok szervezetének jóformán állandó mozgása: a főosztályok (ügycsoportok) és ügyosztályok számának és ügykörének évről-évre való növekvő tendenciájú változása. A hivatalszervezet változásain érzékelhetően rajzolódik ki a politikai történet anatómiája, a 19. század végén és a 20. század elején lezajlott bel- és külpolitikai válságok, amelyek végül is az első világháborúhoz, majd a dualizmus államrendszerének bukásához és a fennálló társadalmi rend széteséséhez vezettek. Az eddigiekben tárgyalt általános módszertani és szerkesztési kérdéseken kívül még néhány a Honvédelmi Minisztériumot érintő szervezeti és személyi vonatkozásra szeretnénk kitérni. E bevezetés keretében nincs mód a HM-ben bekövetkezett összes átszervezést és ügykörváltozást nyomon követni, csupán az egész minisztériumot érintő, 1872, 1884,1888,1890 és 1907. évi átszervezéseket említhetjük meg; valamint azt, hogy még 1918-ban is voltak évközi változások. A HM szervezetének végleges kialakulását a források és a feldolgozások egyértelműen 1869-re teszik. Ekkor került sor az elnöki osztály, a három szakosztály (később ügycsoport) és a hat ügyosztály felállítására. Három év múlva, 1872ben már egy nagyobb szabású átszervezés volt, amelynek eredményeképpen az elnöki osztályon kívül négy ügycsoportba sorolt nyolc ügyosztály, a számvevőségi osztály és a segédhivatal működött. 1884-ben volt az első olyan átszervezés, amely majd minden osztályt érintett: az ügyosztályok számozása megváltozott és az osztályok egy részének az ügykörét is megosztották. A későbbi átszervezések is az 1884 évihez hasonló módon történtek, az ügyosztályok számának növekedése az ügykörök változásával és bővítésével járt együtt. A katonai ügyosztályok száma mellett jóval nagyobb mértékben növekedett, mint a polgári ügyekkel foglalkozó osztályoké. 1869ben a polgári ügyosztályok száma 4,

1 a katonai ügyosztályok száma 2 volt. A későbbiek során ez az arány a következőképpen alakult: 1872-ben a polgári ügyosztályok száma 5, a katonai ügyosztályoké 3; 1884-ben a polgári ügyosztályok száma 7, a katonai ügyosztályoké 7; a századfordulón a polgári ügyosztályok száma 9, a katonai ügyosztályoké 11; 1907-ben a polgári ügyosztályok száma 10, a katonai ügyosztályoké 14. Az első világháború alatt 1915-ben hozták nyüvánosságra utoljára a HM szervezetét; ekkor már 35 ügyosztály volt, ebből 15 polgári és 20 katonai ügyekkel foglalkozott. De a katonai bürokrácia a személyi állomány vizsgálatával mutatható be a maga teljességében. A HM létszámának alakulása néhány összehasonlító számadattal jellemezhető a leginkább. A Miniszterelnökség és az ország közigazgatását kézben tartó Belügyminisztérium fogalmazói karának létszámát

2 vizsgálva kiderül, hogy az egész korszakban a Miniszterelnökség létszáma 111, a Belügyminisztériumé 627, a Honvédelmi Minisztérium 866 polgári és katonai tisztségviselőjével szemben. A Miniszterelnökség és a Belügyminisztérium tehát együttesen sem haladja meg a HM személyi állományát. Ezen belül is figyelemre méltó a fogalmazói karon belül a polgári és a katonai alkalmazottak számaránya (202:664), amely fokozatosan tolódott el a katonai javára. 1869-ben a polgári alkalmazottak száma a kétszerese volt a minisztériumba beosztott és vezényelt katonáknak (29:14.) A korszak végére a fogalmazói karhoz tartozó polgáriak létszáma a háromszorosára emelkedik (29: 90), míg a katonai létszám majdnem a tizenháromszorosára (14: 179), s így 1915-ben az arány a visszájára fordult, s a katonák létszáma éppen a kétszerese a fogalmazói kar polgári tisztviselőinek (179: 90). A létszám alakulásának vizsgálatát a HM-ben különösen megnehezítik az állandó, hosszú- és rövid távra szóló vezénylések és megszakítások; csapatszolgálatra, majd újra a minisztériumba történő áthelyezések. 1867 és 1885 között a polgári és katonai tisztviselők 18%-a egy évig vagy annál rövidebb ideig teljesített szolgálatot a minisztériumban az 1885-ös apparátus 60%-a csak 1875 után került a HM-be, holott az összlétszám ez alatt a tíz év alatt csak 10%-kal emelkedett, s 1885-ben az összlétszámnak mindössze 9%-a volt már 1869-ben is a minisztériumban. Ha a további évtizedekben is a szolgálati évek számát vesszük alapul, akkor az arányok módosulnak; a fogalmazói kar is megállapodottabb képet mutat, tekintve, hogy 25%-nak 20 évnél, 15%-nak pedig 30 évnél hosszabb a minisztériumi szolgálati ideje, s csak 23%-nak volt 5 évnél kevesebb a szolgálata. A katonai állományra viszont az egész korszakban az állandó mozgás a jellemző, 51%-nak 5 évnél rövidebb a szolgálati ideje, nem egészen 2% volt 20 évnél tovább a minisztériumban, 30 éven túl pedig csak Fejérváry Géza báró, aki 31 éven át a minisztérium egyik vezetője, 11 évig mint honvédelmi államtitkár és 20 évig mint honvédelmi miniszter. A minisztériumon belül figyelemre méltó még az óriási létszámmal és rendkívül kiterjedt, központosított ügykörrel dolgozó számvevőség. 1874

3-1880 között a létszáma 50-60%-kal magasabb, mint a fogalmazói karé; 1881—1887-ig megközelítően azonos szinten mozognak, míg 1888-tól 20 éven át újra 25-40% az eltolódás a számvevőség javára; 1907-től fokozatosan csökken a különbség, hol azonos szinten mozognak, hol nem éri el a fogalmazói kar létszámát. Befejezésül a közzététel módjáról, a családnevek ortográfiájáról és néhány tipográfiai jelzésről kell még említési tenni. A múlt század végén a családnevek írása elég bizonytalan volt; az egyes nevek kb. 25%-a különböző változatban is előfordult. Talán csak akkor következetes az ortográfia, ha egy családnevet nem lehetett két- vagy többféleképpen írni. (Pl. Bakonyi, Halász, 1 A polgári ügyosztályok száma mindig az elnöki osztály nélkül értendő 2 A segédhivatalokat és a számvevőségeket most figyelmen kívül hagyjuk 3 A számvitelt és a számviteli ellenőrzést ekkor központosították a HM-ben