Székely Vera: A központi államigazgatás tisztségviselői a dualizmus korában 1. rész : Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium (Forrástudományi segédletek 1. Budapest, 1979)

ELŐSZÓ

Mészáros, Nagy, Révész.) Gyakori az olyan értelemzavaró elírás, vagy kettős keresztnevek nem mindig következetes használata, amikor egy személyt már csak a hivatali beosztása alapján lehet azonosítani. Emellett rengeteg a sajtóhiba; nemegyszer kétféleképpen szedtek egyazon nevet a Tiszti címtár és a Honvédség Névkönyve ugyanazon kötetében. (A Kalendáriumban ez a hiba csak azért nem ismétlődhet, mert nincs névmutatója, s így egy név egy évben csak egyszer fordul elő.) Az idegen származású neveket hol eredeti helyesírással, hol fonetikusan írták (Aschermann-Assermann, Petrovic-Petrovics). Tekintve, hogy a német nyelvben, pontosabban Magyarországon a 19. században beszélt ausztriai-német nyelvjárásban nem lévén különbség a zöngés és a zöngétlen mássalhangzók kiejtése között, a Honvédség Névkönyvében a Mitterbachert Mitterpachernek írták, s a magyarosított Villám név Plietz és nem Blietz formában fordul elő. Más idegen neveknél az eredeti ortográfia általában fennmaradt, s csak nagy ritkán módosult, mint a Schwanda és a Lahner nevek a magyarosabb Svanda és Láner alakra. Láner Gyula miniszteri tanácsos egyébként később - 1908. október 10-én - magyar nemességet kapott a „gencsi" előnév használatának engedélyezése mellett. Az igen nagy számú idegen eredetű (jobbára német és valamivel kevesebb szláv) családnév ellenére névmagyarosítással csak elvétve találkozunk, amely esetekben zárójelben közöljük a régi nevet is. Minden esetben jelöljük a főrendi (grófi, bárói) címeket; a nemesi előneveket azonban csak akkor, ha azonos nevű családok megkülönböztetése céljából szükséges. Ha a főrendi címadományozás - mint br. Hazai Samu és br. Szurmay Sándor miniszterek esetében - a minisztériumi szolgálat éveiben történt, akkor ezt az adományozás keltének feltüntetésével, lábjegyzetben közöljük. Hasonló módon közöljük a minisztériumi szolgálat idején elnyert nemességet és nemesi előnevet. A családneveket a forrásokban használt ortográfiával vettük át. A nevek ettől esetleg eltérő írásmódjának megállapítása az igazolt nemesi családoknál részben a genealógiai kiadványok, részben a Liber regiusok és a Király személye körüli Minisztérium iratai alapján nem jelentett problémát. Minden más esetben a forrásokban általánosan kialakult írásmódot alkalmaztuk, a keresztneveknél pedig a jelenlegi helyesírási szabályokat követtük. A fogalmazói karban a doktori cím általában jogvégzettséget jelent, de az orvostudori, mérnöki stb. képesítést külön is megemlítjük. Tipográfiai jelzést kétfélét alkalmaztunk: ritkított betűvel jelöltük a nevet a minisztériumi szolgálat kezdő évében és*-gal a minisztériumban töltött utolsó évet. Ha vázlatosan is de érintettük mindazokat a problémákat, amelyek egy történeti tiszti címtár szerkesztése során felmerülhetnek. Úgy véljük azonban, hogy még több irányú kutatás szükséges és lehetséges a minisztériumok tisztségviselőinek társadalmi rétegződésére, továbbá - az idegen eredetű családnevek alapján - a nemzetiségi hovatartozásra, a beosztással összefüggő szakképesítésre, a későbbi társadalmi, katonai vagy politikai pályafutásokra, a minisztériumon belül a hatásköri változásokat érintő áthelyezésekre, a szolgálati időre és a hivatali előmenetelekre vonatkozóan. Ezen ismereteink további gyarapításával és behatóbb elemzésével - az öszszes szakminisztériumhoz viszonyítottan - külön tanulmányban kívánunk majd foglalkozni.