Székely Vera: A központi államigazgatás tisztségviselői a dualizmus korában 1. rész : Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium (Forrástudományi segédletek 1. Budapest, 1979)

ELŐSZÓ

ELŐSZÓ A dualizmuskori központi államigazgatás, az 1848: III. tc. alapján 1867 februárjában kinevezett felelős magyar minisztérium tisztségviselőiről készült összeállítás eredeti célkitűzése egy, a korszak első két évtizedére kiterjedő hiánypótló tiszti cím- és névtár elkészítése volt. Az államigazgatás tisztségviselőiről egyidejű rendszeresen megjelenő és azonos szintű hivatalos adatközlésre 1867 után húsz évig nem került sor, s az utólagos rekonstrukciók is csak a legmagasabb rangú államhivatalnokok - a miniszterek - névsorát tették közzé

1 . Ilyen módon a kiegyezést követő két évtized minisztériumainak személyi összetétele és a bekövetkezett változások még nagyon kevéssé ismertek. A Statisztikai Hivatal 1873-ban kiadta ugyan az egyidejű tájékoztatásra hivatott Tiszti Cím- és Névtár első kötetét, de a sorozat folytatására csak 1875-ben, majd 1879 és 1884-ben került sor. A további kötetek folyamatosan 1886-tól jelentek meg az első világháború végéig, amikor is a bizonytalan és változó politikai és társadalmi helyzet újabb 10 év kiesést hozott a sorozat továbbfolytatásában. Vállalkozásunk így első tervében csupán az 1867 utáni korszakváltást jelentő két évtized hiányos képének kiegészítését kívánta szolgálni a tisztségviselők személyének és beosztásának rekonstruálásának révén, azzal a szándékkal, hogy a személyi változásokon keresztül egyben bemutatja az államapparátus keresztmetszetét és mozgását is. A kutatások során azonban új forrásanyagok gazdagították eddigi ismereteinket, kitágítva a rekonstruálás lehetőségeit. Ugyanakkor kibontakozott egy nagyobb szakmai érdeklődés, amely az utóbbi években a megjelent és a készülő történeti tiszti címtárak eredményeivel szemben bővülő igényekkel lépett fel. Mindez módosította azt a korábbi tervet, amely csak a Tiszti Cím- és Névtárak hiányzó első 20 évfolyamának pótlására szorítkozott volna. Ekkor vetődött fel, nem lenne-e célszerűbb a központi államigazgatás tiszti címtárát a dualizmus 52 évéről azonos szerkezetben és módszerrel elkészíteni. Ez a megoldás bizonyos mértékig pótolná az egykorú hivatalos vagy félhivatalos Tiszti Cím- és Névtárak hiányzó évfolyamait, felépítésében és az adatközlés módjában azonban mégis különbözne azoktól, végeredményben pedig egy fél évszázad történeti tiszti címtárával járulna hozzá a polgári kori államigazgatás immár a történeti kutatás igényeinek megfelelő megismeréséhez. E meggondolások alapján került sor a központi államigazgatás fogalmazói karához tartozó tisztségviselők történeti tiszti címtárának az összeállítására 1867-1918-ig. A közzététel sorrendjét illetően a dualizmus első éveiben kiadott sematizmusok rendjét alkalmaztuk, kiegészítve a későbbi változásokkal, amelyek száma elenyészően csekély, öt évtized alatt az államhatalom gyakorlásának formája jóformán megmerevedett, s az államigazgatás gépezete 1918-ban nem különbözött sokban a kiegyezés minisztériumától. Munkánkban a címtárak az egyes szakminisztériumok alábbi sorrendjében következnek egymás után: Miniszterelnökség, Honvédelmi Minisztérium, a Király személye körüli Minisztérium, Belügyminisztérium, Pénzügyminisztérium, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, Igazságügyminisztérium, Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium (1867-1889), Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium (1889-1918), Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium (1867-1889), Földművelésügyi Minisztérium (1889-1918), Horvát-Szlavón-Dalmát Minisztérium (1868-1918), a minisztériumi szintre emelt Legfőbb Állami Számvevőszék (1870-1918) és az 1917-1918-ban kinevezett tárca nélküli miniszterek hivatalai. A dualizmuskori történeti tiszti címtárak sorozatának első kötete a Honvédelmi Minisztérium, a második kötet a Miniszterelnökség, a Király személye körüli Minisztérium és a Belügyminisztérium, míg a harmadik kötet a Pénzügyminisztérium anyagát tartalmazza majd. A kötetek megjelenésének sorrendjét technikai okok alakították ki, valamint az a tény, hogy elsőként a Honvédelmi Minisztérium kézirata volt nyomdakész állapotban. Az egyes szakminisztériumok szervezeti felépítése az egész korszakban azonos volt: főosztályokba (a Honvédelmi Minisztériumban ügycsoportokba) sorolt ügyosztályokból (alosztályokból), emellett segédhivatalokból és igen nagy létszámú számvevőségből állt, kivéve a Miniszterelnökséget, a Király személye körüli Minisztériumot és a Horvát—Szlavón-Dalmát Minisztériumot. A Miniszterelnökségen 1895-ig, az utóbbi két minisztériumban az egész 52 év alatt nem volt osztálybeosztás. Tekintve, hogy a Király személye körüli Minisztérium és a Horvát-Szlavón-Dalmát Minisztérium alacsony hivatalnoki létszámú, inkább reprezentatív hivataloknak számítottak, szervezetükben nem vált szükségessé, sem lehetővé az osztályokra tagozódás. A Miniszterelnökség kis apparátussal dolgozó hivatal volt: személyi állományában az első években a volt Magyar Kancellária hivatalnoki kara játszott nagy szerepet, kb. 30%-uk került ide. A Király személye kürüli Minisztériumot de facto a Magyar Kancellária utódjának tekinthetjük; ennek egyik bizonyítéka, hogy 1867-ben a minisztérium tisztségviselőinek 60-70%-át a Kancelláriából helyezték át. A Belügyminisztérium a Helytartótanács ügykörének és tisztségviselőinek 30—40%-át kapta örökségül, ami még jó ideig nyomon követhető a Belügyminisztérium szervezetében és személyi állományában. A M. kir. Honvédelmi Minisztériumban is azokat a tisztviselőket találjuk, akik korábban a Helytartótanács két katonai ügyosztályán teljesítettek szolgálatot. Ebből a magból fejlődött ki a korszak végére az a túlméretezett katonai bürokrácia, amely még az államapparátus polgári bürokráciájának méreteit is meghaladta. A személyi állomány további összehasonlító adatainak közlésére csak az összminisztérium teljes tiszti címtárának elkészítése után kerülhet sor. Kutatásaink alapanyagát a Megbővített Közhasznú Nemzeti vagy Hazai Kalendárium képezte, amely először a Károlyi-Trattner cég, majd Bucsánszky Alajos kiadásában jelent meg Pesten egy évszázadon át, 1815-1916-ig. A Kalendárium 1866-ig közölte a dicasteriumok, 1867-tól a minisztériumok, az alárendelt hivatalok és intézmények szervezeti és személyi adatait. A Kalendárium évenként egyetlen statikus összeállításban, jóformán teljes szervezeti és személyi adattárát tartalmazza a kiegyezést követő évek központi államapparátusának. Nem ismerünk sem egykorú forrást, sem későbbi időkből származó feldolgozást, amelynek alapján az új államszervezet képe akár csak megközelítő részletességgel is kibontható lenne, ezt legfeljebb (persze csak bizonyos szintig) a Budapesti Közlönyből lehetne összeállítani. A Tiszti Cím- és Névtárak már a 19. század végétől közlik a miniszterek névsorát tárcánként és a miniszterségük időtartamát