Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
VI. A pénzgazdálkodás átszervezése a nagybankok és a nagyipar államosítása után
gyott jóvá, értékelt ki és terjesztett az NT elé. A vállalatok az OT rendelkezéseinek megfelelően az 5 éves népgazdasági tervek keretében külön 1 éves önköltségi és nyereségbefizetési, valamint pénzügyi terveket is készítettek. Ezek az éves tervek megítélésünk szerint főként irányszámokat tartalmaznak és azt a kapcsolatot kívánják lerögzíteni, amely az 5 éves terv globális számai és a vállalati előirányzatok között szükségszerűen fenn kell hogy álljanak. Ezek az éves tervek (még azt is figyelembevéve, hogy ezek negyedéves ütemezésre is elkészülnek) nem teszik feleslegessé és nem pótolhatják az operatív negyedévi pénzügyi előirányzatot. Nem pótolhatják elsősorban azért, mert a negyedéves pénzügyi előirányzat egyrészről tartalmazza a vállalatok kezdő diszponibilitását és összes bevételeit és kiadásait a negyedéves tervperiódusban (ezzel szemben az éves tervek szükségszerűen nem számolnak a kezdő diszponibilitással és az adósoktól várható bevétel és a hitelezőknek történő fizetés tekintetében csak az év eleji és az év végi állományváltozást tartalmazzák); másrészről az éves tervek, minthogy azok egyéves távlatra készülnek, megítélésünk szerint nem alkalmasak arra, hogy a mutatkozó pénzügyi hiányból vagy feleslegből adódó kihatások a hitelgazdálkodás, a költségvetés, a tőkejuttatás és elvonás, a nyereségelvonás és állami támogatás tekintetében alapulvehetők legyenek. A fentiek figyelembevételével tehát a határozat javaslat-tervezet 1. §-a legalizálja az eddigi gyakorlatot és kötelezően írja elő a vállalatok részére az operatív negyedéves pénzügyi előirányzatot, amely előirányzat természetszerűen összefüggésben van a Tervhivatal által készített éves tervek irányszámaival. ad II. Javaslatommal világosan körvonalazni kívánom egyrészről a létesítendő új tárcaközi bizottság feladatkörét, másrészről pedig azt az alapvető szempontot, hogy minden intézkedésre az arra illetékes hatóság jogosult. Ennek megfelelően tehát a VPB egyrészről koordináló, másrészről véleményező szerv azon hatóság, szerv felé, amely a szóbanforgó ügyben intézkedni illetékes. A pénzügyi kérdésekben az illetékes intézkedő hatóság a pénzügyminisztérium. Ennek megfelelően a VPB hatásköre pénzügyi kérdésekben a koordinálásra és a PM felé történő szakvéleményezésre terjed ki; de ugyanakkor mindazokban a kérdésekben, amelyekben a szakminisztérium vagy az Országos Tervhivatal illetékes az intézkedésre, de az intézkedésben a pénzügyminisztériummal egyetértésben kell eljárni, vagy a szaktárcák és az OT járnak el egymással egyetértésben, a VPB véleményező és koordináló szerv az illetékes intézkedésre jogosult hatóság felé és az intézkedés vagy az OT, vagy a szakminisztérium feladata. Az adminisztrációmentes és gyors intézkedés, illetve együttműködés lebonyolítására az elmúlt másfél év tapasztalatai szerint az albizottsági tárgyalás két síkon látszik alkalmasnak. Az első síkon az ún. főbizottsági tárgyalás folyik, amelynek során az elvi és a negyedéves pénzügyi előirányzat összefoglalási kérdései vannak napirenden és az ún. főbizottság a PM felé teszi meg végleges javaslatát. A szakmai albizottságok konkrét pénzgazdálkodási kérdésekkel foglalkoznak. Abban az esetben, ha az albizottságban egyetértés van, a határozat végleges az intézkedésre jogosult hatóság felé. Ha az albizottságban nincs egyetértés, a kérdés az ún. főbizottság elé kerül.
