Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
VI. A pénzgazdálkodás átszervezése a nagybankok és a nagyipar államosítása után
ad III. Javaslatomnak erre vonatkozó része azt a rendszert kívánja megszüntetni, hogy a pénzügyminisztérium individuálisan, tehát vállalatonként és előirányzati tételenként foglalkozzék a pénzgazdálkodási keretek megállapításával. E helyett a pénzgazdálkodási keretek decentralizált jóváhagyási rendszerét kívánom megvalósítani. A decentralizálás két irányban halad. Egyrészről azok a vállalatok, amelyek községi vállalati nemzeti formában működnek és helyi jellegűek, sőt legtöbbször a kisipar körét sem haladják meg, javaslatom IV. pontja értelmében a megyei szervekhez kerülnek; másrészről azok a nemzeti vállalatok, amelyek körébe elsősorban a gyáripari jellegű vállalatok tartoznak, két csoportba osztatnak. Az „A" csoportba tartozó, országos jelentőségű vállalatokkal a pénzügyminisztérium pénzgazdálkodási vonalon ugyanúgy foglalkozik, mint ahogy eddig foglalkozott, tehát individuálisan, az öszszes előirányzati tételekre kiterjedően. A helyi jelentőségű, tehát elsősorban a kisebb és középüzemi gyáripari jellegű vállalatoknál a pénzügyminisztérium (ugyanúgy, mint a szakminisztérium), a hivatkozott NT határozat szerint általában csak globális pénzügyi kereteket állapítana meg és a vállalatok felé a konkrét kereteket az ipari központok vagy azoknak megfelelő szervek állapítanák meg. Az előbbiek szerint javaslatommal egyrészt követni kívánom az Alkotmány szellemének megfelelő decentralizált közigazgatási és gazdaságirányítási szervezet felépítését, másrészről pedig alkalmazkodni kívánok az NT hivatkozott határozatában kimondott elvi jelentőségű szervezési irányelvekhez. A gyakorlati megoldásban jelentkezhetik az a nehézség, hogy a vállalati típusoknak „A" és „B" kategóriákba való beosztása nem fedi teljesen a tervkötelezettek I., II. és III. csoportját, éppen ezért a VPB feladatává kívánom tenni, hogy a beosztásokat e tekintetben lehetőleg koordinálják, tehát az „A" típusú vállalatok körébe elsősorban azok a vállalatok kerüljenek, amelyek a tervkötelezett I. vállalatok csoportjába tartoznak. Az e tárgyban tartott államtitkári értekezlet kimondta azt, hogy mindaddig, amíg a megyei szervek fel nem épülnek, a kiskereskedelmi üzletek, amelyek egyéni cég formájában vagy regionális nemzeti vállalati összefogásban működnek, elsősorban a szakirányítás keretében vonassanak össze és ne kerüljenek a megyei közigazgatási és gazdaságirányítási centrumokhoz. Ez üzemgazdaságilag is megokolt, tekintettel arra, hogy az ilyen vállalatok elsősorban a szakhatóságokkal és szakvállalatokkal állanak a legszorosabb összeköttetésben. Éppen ezért a javaslatomban is azt kérem, hogy az ilyen természetű vállalatoknál a szakirányú összefogás érvényesüljön, tehát előirányzataikat is a szakipari központok vagy kereskedelmi szakközpontok útján nyújtsák be hozzám. ad IV. Javaslatom az államtitkári értekezleten elfogadott abból az alapelvből indul ki, hogy egyrészről a 816/1948. GF számú határozatnak a községi vállalatokra vonatkozó rendelkezései ma már bizonyos mértékben túlhaladottnak tekinthetők és kiegészítésre szorulnak, másrészről pedig lerögzíteni kívánom azt az alapelvet, hogy a községi vállalatok pénzgazdálkodási kérdéseivel a vállalatok felé kizárólag a megyei szervek, illetve azok illetékes osztályai foglalkozzanak.