Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

VI. A pénzgazdálkodás átszervezése a nagybankok és a nagyipar államosítása után

Az előirányzati normákra vonatkozóan a megyei pénzügyi bizottságok az illetékes szakminisztériumnak - ilyen hiányában a belügyminisztériumnak köteles előterjesztést tenni. A bevételi és kiadási normákat a szakminisztérium, illetve a belügyminisztérium javaslata alapján a VPB állapítja meg. 3. A pénzforgalom ellenőrzése. A községi vállalatok alapításuktól kezdve bekapcsolandók az MNB egyszámlarendjébe és pénzforgalmukat általában a nemzeti vállalatokra irányadó üzemgazdasági szabályok szerint kell megszervezni. Az előbbiek szerint a „D" kategóriába tartozó vállalatoknál a pénzforgalom és az egyszámlarendszer megszervezése általában a nemzeti vállalatokra vonatkozó rendelkezések szerint történik; tehát az ilyen községi vállalatok egyszámláit az MNB pénzforgalmi osztálya a vállalatok székhelyéhez legközelebb fekvő helyi fiókjánál, vagy kirendeltségénél helyezi el. A „C" kategóriába tartozó községi vállalatok közül azok, amelyeknél a vállalat nagyságára való tekintettel a nemzeti vállalatoknál alkalmazott rendszer bevezethető és amelyek az MNB fiókjainak, vagy kirendeltségeinek helyein működnek, általában a nemzeti vállalatnál követett eljárás az irányadó. A többi, elsősorban kisebb méretű, különösképpen a kisipar körét meg nem haladó községi vállalatok tekintetében olyan leegyszerűsített pénzügyi tervet és egyszámlarendszert kell megszervezni, amely úgy a bevételi, mint a kiadási oldalon két-két globális tétellel számol (a kiadásoknál egy tételben a személyi kiadások és összes egyéb regié költségek, valamint az anyagbeszerzés; a bevételi oldalon egy tételben árueladás, külön egy tételben pedig az összes egyéb bevételek). Az egyszámlarendszer megszervezése során meg kell oldani azt, hogy az egyszámlák alapján a vállalatok felé történő kifizetések aszerint, hogy a vállalat milyen telephelyen fekszik, vagy az MNB-nek a vállalat telephelyein lévő fiókjánál, illetve kirendeltségénél, vagy az Országos Takarékpénztárnak a vállalat telephelyén levő fiókjánál, illetve kirendeltségénél, vagy a vállalat telephelyén lévő postahivatalnál történjenek; mindenképpen tehát az egyszámláról történő kifizetéseknek a vállalat telephelyén kell megtörténni. Az NT felkéri a pénzügyminisztert, hogy a községi vállalatok pénzforgalmának és egyszámlarendszerének szabályozására vonatkozó részletes előterjesztést készítse el és azt külön terjessze az NT felé. 4. Beruházások és felújítások. A községi vállalatok beruházásai a népgazdasági terv keretében finanszírozandók. Ennek megfelelően 1950. január 1. után a községi vállalatok és községi háztartások saját eszközeikből beruházásokat nem eszközölhetnek. A felújítások finanszírozását illetően - figyelemmel arra, hogy a nemzeti vállalatoknál alkalmazott rendszer bevezetése különösen a kisebb méretű községi vállalatoknál nehézségekkel járna - az NT hozzájárul ahhoz, hogy a községi vállalatok további intézkedésig felújításaikat önfinanszírozás útján végezzék el. Irányt kell azonban venni arra, hogy a kisipari kereteket meghaladó községi vállalatok részére a nemzeti vállalatoknál alkalmazott rendszer, léptessék életbe; tehát az ilyen vállalatok leírási hányadokat a Beruházási Bank megyei számláira fizessék be. A pénzügyminiszter az illetékes szakminiszterrel