Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

VI. A pénzgazdálkodás átszervezése a nagybankok és a nagyipar államosítása után

b) a termeléssel, anyagbeszerzéssel, értékesítéssel, tehát általában az ún. üzemeltetéssel kapcsolatos kérdésekben a tárcaérdekek képviselete az illetékes szakminisztérium; c) a pénzgazdálkodás irányításának és ellenőrzésének általános szempontjai, a nyereségelvonás, az állami támogatás, a tőkejuttatás és a tőkeelvonás, a hitelgazdálkodás, végül pedig az egész pénzgazdálkodási előirányzat összefogása tekintetében a tárcaérdekek képviselete a PM feladata. A VPB ügyrendjének kidolgozásánál szem előtt kell tartani az 1488/1948. GF sz. határozat szerint működő ÜPB jelenlegi munkarendjét és a VPB szervezetét hasonlóan kell felépíteni. Ennek megfelelően a vállalati pénzgazdálkodással kapcsolatos konkrét kérdésekkel a szakmánként létesítendő albizottságok foglalkozzanak; a létesítendő főbizottság pedig kizárólag elvi vállalati pénzgazdálkodási kérdésekkel foglalkozzék. Az ún. főbizottság feladata elsősorban a vállalati pénzgazdálkodással kapcsolatos általános elvi, üzemgazdasági kérdések tárgyalása, a negyedévi pénzügyi előirányzatok egyeztetése és összesítése, e tekintetben javaslat elkészítés a PM felé, végül pedig az albizottságokban el nem intézett vitás kérdések tovább tárgyalása. A szakmai albizottság elnöke a pénzügyminisztérium kiküldötte; tagjai: az illetékes szaktárca, az OT és a Magyar Nemzeti Bank l-l szakelőadója. Az albizottság tárgyalásán az illetékes ipari igazgatóság és ipari központ képviselője is résztvehet és arra az albizottság elnöke a vállalat vezetőjét is beidézheti. Az előirányzat jelentős módosítása esetén a vállalat vezetőjét, vagy az előirányzat felelős elkészítőjét meg kell hallgatni. Az albizottságok az eléjük tartozó kérdéseket nemcsak bizottságilag tárgyalják ki, hanem szükség esetén az összes körülmények tisztázása céljából az érdekelt vállalathoz a helyszínre kiszállhatnak. A szakmai albizottságok megszervezésénél arra kell irányt venni, hogy az albizottságok száma a jelenlegi ÜPB albizottságokhoz képest olyan mértékben csökkentessék, hogy lehetőleg iparáganként, illetve szakminisztériumi termelési főosztályonként legfeljebb l-l albizottság működjön. Az albizottságok konkrét ügyben hozott határozatait az arra illetékes hatóságok saját hatáskörükben hajtják végre; véleményeltérés esetén a kérdést a főbizottságban kell tárgyalni. III. A vállalati típusok kialakítása a pénzgazdálkodás irányítása szempontjából Az NT szükségesnek tartja, hogy a vállalati pénzgazdálkodásnak eddigi, messzemenően centralizált, az egyes vállalatokra és azok összes előirányzati tételeire kiterjedően történt jóváhagyási rendszere decentralizáltassék olyan formában, hogy a Pénzügyminisztérium - anélkül, hogy bizonyos típusú vállalatok részletes adataival foglalkozna - a pénzgazdálkodás szempontjából döntő számok tekintetében (bevételi és kiadási keret, hiteligények, tőkejuttatások, tőkeelvonások, nyereségelvonás, állami támogatás) a jóváhagyást magának tartsa fenn és ezzel a pénzgazdálkodás központi irányítása és ellenőrzése biztosítható legyen. Ennél az átszervezésnél figyelembe veendő egyrészről az alkotmány értelmében a közigazgatás és az egyéb állami szervek vonalán végrehajtható de-