Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

VI. A pénzgazdálkodás átszervezése a nagybankok és a nagyipar államosítása után

tekben, amikor valamely vállalat az egyszámlarend körén belül akár saját mulasztásából, akár a vállalaton kívülálló körülmények következtében kötelezettségeinek nem tud eleget tenni, ne a vele üzleti összeköttetésben álló másik egyszámlás vállalattól vegyen hitelt igénybe közvetett formában, és így ezáltal növelje az illető vállalat forgótőkeszükségletét, hanem a hitelmonopólium birtokosától, a Magyar Nemzeti Banktól vegye igénybe. Ennek a rendszernek következetes keresztülvitele azzal az előnnyel is jár, hogy a vállalatok vezetésében jelentkező hibák, vagy az a tény, hogy valamely vállalat nem rendelkezik elegendő forgótőkével, napvilágra kerülhet. A most előterjesztett javaslat az egyszámlás vállalatok jelentős körén belül mindezeket már megvalósítja. Ez a rendszer azonban még nem egész tökéletes, mert a vállalatoknak a most lezárt körön kívül is vannak olyan pénzügyi kapcsolatai, amelyek üzletmenetére döntő módon kihathatnak. így mindenekelőtt meg kell említeni a Beruházási Bankot, továbbá az állami és közületi szerveket. A kör teljes lezárása tehát csak a Beruházási Banknak, valamint az állami és közületi szerveknek az inkasszórendszerbe és a kényszerhitelezésbe bekapcsolásával valósítható meg. Ez azonban még további feladat. Remélhető, hogy a beruházások finanszírozási rendjének tervezett átalakításával, az állami szervek felé pedig a hitellekötési rendszer útján, ezt a problémát is rövidesen meg lehet oldani. A most előterjesztett javaslat egyes részleteit illetően a következőkre kívánok rámutatni: Kényszerhitel folyósítására két esetben kerülhet sor: egyrészt akkor, ha az adós vállalat számláján nincs megfelelő fedezet, másrészt ha az adós vállalat pénzügyi előirányzatának keretei nem teszik lehetővé a beszedési megbízás teljesítését. Ez utóbbi esetben is - függetlenül attól, hogy a vállalat számláján egyébként mutatkoznék-e megfelelő fedezet -. éppen a pönálé révén is kifejezésre jutó szankciók alkalmazhatása céljából - a Magyar Nemzeti Bank kényszerhitelt folyósít a vállalat részére. A kettős emisszió megakadályozására azonban jogosult a Nemzeti Bank a kényszerhitel címén folyósított összeget a vállalat számláján zárolni. Ez a gyakorlatban mindenkor a zárolás foganatosítását jelenti, a nem munkabér vagy inkasszó jellegű tétélektől eltérő rendeltetésű kiűzetésekre vonatkozóan. A kényszerhitel címén folyósításra kerülő összeg mindkét esetben mindenkor csak a nem fedezett (számlafedezet, illetőleg keretfedezet) rész lesz. Ez mindenképpen méltányosnak látszik, mert gyakori eset lehet, hogy a vállalat önhibáján kívül és csak minimális összeggel kerül abba a helyzetbe, hogy kényszerhitelt kelljen igénybevennie. Ha viszont szankció alkalmazása indokolt, arra más lehetőség is rendelkezésre áll. Az alkalmazandó szankciók kétfélék. A Hitelvéleményező Tanácsot illetné meg a tervezet szerint az a jog, hogy a vállalatot bizonyos ideig a kényszerhitelben tartsa, ez esetben tehát a szankció a kamatban, illetőleg a pönáléban érvényesülne. A Hitelvéleményező Tanács ugyanis a tényállás teljes ismeretében á vállalat mulasztásának mértékéhez képest dönthet vagy olyan irányban, hogy megengedi az időközben jelentkező fedezetek terhére a kényszerhitel visszafizetését, vagy lehetővé teszi, hogy a vállalat a kényszerhitelt rendes áthidalási vagy forgótőkehitellel rendezhesse. Ez esetben tehát a vállalat sza-