Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

VI. A pénzgazdálkodás átszervezése a nagybankok és a nagyipar államosítása után

hitelpolitika döntő szempontjait már érvényesítette, a hitelpolitikának legfőbb és legfonosabb eszközévé a pénzügyi terv ellenőrzésének munkája vált. A pénzügyi terv ellenőrzésének munkája a tervek jóváhagyása után kezdődik a Nemzeti Bankban. A vállalat az előre megszabott keretek között szabadon gazdálkodhat és a vállalatvezető egyéni felelőssége, amit semmi körülmények között nem szabad csökkenteni, éppen ezáltal teljes egészében érintetlenül marad. Ha a vállalat például nyersanyagbeszerzésre meghatározott összeget irányozott elő, akkor teljes egészében a vállalatvezető megítélésétől függ s ennek folytán őt terheli a felelősség is azért, hogy ezt a nyersanyagot megfelelő helyen, megfelelő minőségben, árban és a tervidőszakon belül a kellő időben szerzik-e be. A Nemzeti Bank ellenőrzi azonban, hogy minden egyes bevételi és kiadási alszámla valóban az előirányzatnak megfelelően alakul-e és csak az előirányzatban megadott keretek között engedélyezi a pénzösszeg felhasználását. Abban az esetben, ha valamilyen nem várt kedvező vagy kedvezőtlen körülmény a tervidőszakon belül egyik vagy másik tétel megváltoztatását teszi szükségessé (váratlan exportrendelés, a termelésnek az előirányzottnál kedvezőbb alakulása, értékesítési nehézségek stb.), akkor a Nemzeti Bank meggyőződik az előirányzat megváltoztatásának szükségességéről, megbeszélést folytat a vállalattal és azután a megfelelő szervekkel egyetértésben az előirányzat megfelelő tételét megváltoztathatják és újabb hitel folyósítására kerül sor. Ez az egész rendszer azt teszi lehetővé, hogy a GF havonta hitelgazdálkodási tervet készíthessen, ami pedig szintén a hitelpolitika tervszerű irányítása, a forint stabilitásának egyik legfontosabb biztosítéka és egyik oka annak, hogy a mezőgazdasági és ipari termelés rohamos fejlődése ellenére a Nemzeti Bank bankjegyforgalma olyan kedvezően alakult, hogy az még a szakembereket is meglepte. Az a körülmény, hogy az egyszámla vezetésén keresztül a Nemzeti Bank a vállalat termelési terve alapján adódó és összeállított pénzügyi terv pontos végrehajtását ellenőrzi, lehetővé teszi, hogy a tervidőszakok végén a tervszámokat a tényszámokkal, a valóságban bekövetkezett számokkal össze lehessen hasonlítani vállalatonként és szakmánként. Ez természetesen beláthatatlanul értékes következtetésekre ad alkalmat és a továbbiakban, amikor az egyes költségnemek az egyes bevételi és kiadási alszámlák még finomított kimunkálásával lehet számolni, akkor egészen a hajszálcsövekig menő részletes és pontos felvilágosítást ad, szinte azt mondhatjuk, egyszerű rátekintésre, az avatott szemlélő számára. Megmutatják ezek az összehasonlítások az ipar hatalmas fejlődését, de megmutatják a hibákat is, amelyek egyes üzemeknél fennállanak, vagy egész területeken, mint amilyen a belkereskedelem, az értékesítés, ahol bizony még sok tennivaló van hátra. A Nemzeti Bank szervezete állandó kapcsolatot tart a vállalattal és nemcsak ellenőrzi, hanem segíti is abban, hogy pénzügyi tervét maradéktalanul be tudja tartani és ennek érdekében nap mint nap a Hitelügyi osztálynak a kötelessége a vállalat számláinak alakulását és minden egyes alszámla költségtényező alakulását, valamint a tervek szerint előrelátott további igények lehető kielégítését figyelemmel kísérni. Annyit jelent ez, hogy fokozatosan - s ezt meg kell vallanunk, csak részben valósítottuk meg - a Nemzeti Bank