Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

VI. A pénzgazdálkodás átszervezése a nagybankok és a nagyipar államosítása után

a terv elkészítésénél dőlnek el, amelynek során a nép a maga kormányzati szervein keresztül felmérni nemzeti jövedelmének alakulását, a termelésben fellelhető tartalékokat, a racionalizálásban és önköltségcsökkentésben rejlő mérhetetlen lehetőségeket, az új üzemek és üzemrészek, az új munkaerők beállításával sorompóba lépő új termelő erők eredményeit és felméri az ezen adatok alapján lehetséges beruházások mennyiségét. Téves az a közkeletű hiedelem, hogy a terv lényegében a beruházási tervből áll, mert annak elválaszthatatlan része a termelési, önköltségcsökkentési, a termelékenységi, a munkaerő-gazdálkodási, a fogyasztási, az értékesítési és a készletterv is. A termelési tervnek viszont egyenes folyománya az a pénzügyi terv, amelynek leszűrt eredményeiből kell összeállítani a hitelgazdálkodási tervet. A hitelgazdálkodási terv és az azzal összefüggő emissziós terv biztosítja a vásárlóerő és a forgalomban lévő fogyasztási javak helyes egyensúlyát. Hogy a mi tervkészítésünk minden hiányossága mellett, ami, azt figyelembevéve, hogy a terv még fiatal intézmény Magyarországon, nem csodálatos és egyszerűen gyermekbetegségnek tekinthető, milyen eredményeket produkált, azt a Kartársak saját maguk is megítélhetik akkor, amikor az országban uralkodó általános árubőségről saját, személyes tapasztalatukkal képet alkothatnak. A pénzügyi tervek összesítése nyomán világosan kitűnik a folyósításra tervbevett forgótőkehitelek összege és a várható emisszió, s amennyiben az egyensúly nem volna megfelelő, az egyes pénzügyi tervek megváltoztatása, az esetleges hitelmódosítások válnak lehetségessé. Könnyű átlátni, hogy mit jelent ez. Ha a kapitalista rendszerben a Magyar Nemzeti Bank deflációs, hitelmegszorító politikát követett, akkor az anarchikus, tervszerűtlen gazdálkodásban, ahol az egyes vállalatok hiteligénye incidentálisan a kapitalista bankok szűrőjén keresztül jelentkezett, a véletlenségek sorozata döntötte el, hogy melyik vállalat hiteligénye, mily mértékben került kielégítésre. Ebből az következik, hogy nem a nemzetgazdasági érdekek szerint jutott hitel az egyes iparágak részére, hanem a véletlenek játéka szerint, vagy még inkább annak megfelelően, hogy az egyes pénzcsoportok milyen súllyal és összeköttetéssel tudták érdekeiket képviselni. Ezzel szemben a Nemzeti Bank új szerkezetében biztosítva van az, hogy a nemzetgazdaság egyetemes érdekei, az előre elhatározott terv szempontjai döntik el, mely vállalat és milyen mérvű hitelben részesülhet. A kapitalista gazdálkodás tervszerűtlenségének következménye az, hogy egy egész sereg iparágban felesleges ipari kapacitás maradt ránk, ugyanakkor más iparágakban és leginkább a döntő nehéziparban, ki nem elégítő szűk keresztmetszet. De ez a tervszerűtlenség tette lehetővé pl. azt is, hogy hatalmas bankhitelek segítségével pl. 1938-ban Magyarországra 20 millió pengő értékű gyümölcsöt, déligyümölcsöt és főzelékfélét hoztak be, többet mint amennyit ezekből a cikkekből Magyarország kivitt és mindezt a gyümölcsben és főzelékben bővelkedő Magyarországon. Vagy hogy a textilszakmában, aminek nem volt jóformán olyan ága, amely minden igényt ki ne tudott volna elégíteni és elő ne tudott volna állítani, 29 millió pengő értékű textilipari terméket importáltunk azért, mert egyes fényűző rétegeknek nem volt elég jóminőségű és elég drága a Magyarországon előállított textiláru. Annak következtében, hogy a pénzügyi tervek és a hitelterv alakjában a