Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
V.A nagybankok állami ellenőrzése, államosítása és a bankszervezet átalakítása
szelektív hitelpolitika érvényre juttatása szempontjából elégséges volna a hitelezési irányelvek szigorú megszabása oly módon, hogy ezek korlátain belül az egyes, immár állami vezetés alatt álló pénzintézeteknek nagyobb mozgási szabadság biztosíttassék. Rugalmasabb, az ügyfelek kívánalmaihoz jobban simuló hitelpolitika sok áj hívet és értékes ügyfelet szerezhetne az államosított pénzintézeteknek, ami természetszerűleg egyéb üzletágakban is a forgalom emelkedéséhez és a jövedelmezőség javulásához vezetne. Különösen az olyan korlátozások lebontására gondolunk, amelyek még abban az esetben is megkötötték a hitelnyújtás terén a bankok kezét, ha egyébként saját pénzeszközeik a kihitelezési állomány emelését lehetővé tették volna s ebből a szempontból indokoltnak látjuk a jelenlegi hitelengedélyezési rendszer I. (visszleszámítolási), II. (kötelező keret) és III. (nostro-nostro) beosztásának megváltoztatását. Arra a lehetőségre való figyelemmel, hogy az államosított bankok új szervezete a hosszabb engedélyezési, illetve eljárási periódus miatt arra az eredményre vezethet, hogy az államosított pénzintézetek a magánbankokkal folytatott versenyben mozgékonyság tekintetében alulmaradnak, megfontolás tárgyává ajánljuk tenni azt a kérdést, hogy az államosított pénzintézetek részére szükséges-e a II. és III. rendszert jelenlegi formájában fenntartani, vagy pedig e helyett - mivel az állam az államosított bank hitelpolitikájának ellenőrzését közvetlenül kezében tartja - részükre kötelező keret helyett esetleg helyesebb volna havonként saját hatáskörükön belül kihelyezendő keretet megállapítani. Itt kell megemlékezni arról, hogy a jelenlegi hitelengedélyezési rendszer mellett a Tárcaközi Hitelvéleményező Bizottság ülésein a bankok nincsenek jelen. Ilyen körülmények között a Tárcaközi Hitelvéleményező Bizottság elé - eltekintve azoktól az esetektől, amelyekben az albizottság a szakma képviselőivel tárgyalta le a hiteleket - „holt anyag" kerül s az előadó nincs abban a helyzetben, hogy a bizottság tagjainak felmerülő kérdéseire a hitel elbírálásához szükséges lényeges körülményeket ismertesse, ily módon az engedély megtagadása esetleg irracionális technikai okokból következik be, amiről a benyújtó intézet nem is értesül. Ügy véljük, hogy az ügydarab minden részletével tisztában lévő referensnek a Tárcaközi Hitelvéleményező Bizottság ülésein való megjelenése feltétlenül kívánatos lenne. Az albizottságokban részletesen megtárgyalt, egész szakmákat érintő hitelkonstrukciók megállapításánál a bankok képviselőit eddig ugyancsak nem hallgatták meg. Figyelemmel arra az eddig érvényben volt és minden valószínűség szerint a jövőben is irányadó elvre, hogy a hitelkonstrukcióknál a bankszerű fedezet megszerzéséről a hitelt nyújtó intézeteknek kell gondoskodniuk, célszerű lenne, hogy a bankok megbízottai ily konstrukciók megállapításánál is jelen legyenek. Hiszen nézetünk szerint éppen az államosított bankoknak lenne feladata, hogy a kihitelezések biztonsági kérdésében, bankszerű fedezetek szerzése ügyében a kincstár szakfórumává váljanak. Az itt előforduló visszásságokat oly módon lehetne kiküszöbölni, ha a vállalatok hiteligényeiket részletesen kidolgozott pénzügyi (gazdasági) tervük keretében nagyobb periódusra vonatkoztatva kellő időben előre nyújtanák be
