Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

V.A nagybankok állami ellenőrzése, államosítása és a bankszervezet átalakítása

arra, hogy amennyiben a szindikátusi szerződésben szereplő 90 000 db Dreher-Haggenmacher birtokban lévő részvénymennyiségre a 20%-os érdekeltséggel bíró Szovjet-Unió igényt tart, akkor voltaképp az angol részvényeseket is figyelembe kell venni és hogy az egyenlő elbánás elvének megfelelően e részvénymennyiség aliquot részét az angoloknak kellene ajánlani. A Szovjet-Unió képviselői a Magyar Általános Hitelbanktól nyert közlés szerint ezt az álláspontot nem tudták a magukévá tenni és közölték, hogy vagy az egész 90 000 db-ra tartanak igényt, vagy semmire. A Szovjet-Unió képviselői azonban utaltak egyidejűleg arra is, hogy államosítás esetén a fentebb már említett szindikátusi szerződés hatálya alá eső mintegy 343 000 db részvény sorsa a Szovjet-Unió számára semmiképp sem közömbös. Nem közömbös ez a következő okoknál fogva: a) A szindikalizált részvények közül mintegy 250 000 db a Hitelbarik érdekkörébe tartozó vállalatok tárcájában lévén, az e részvények alapján gyakorolható szavazati jogokra a Szovjet-Unió úgyis, mint az ez idő szerint legnagyobb egy kézben lévő Hitelbank-részvénypakett tulajdonosa, de különösen a június 12-én aláírt Szindikátusi Megállapodás alapján lényeges befolyást gyakorolhat; ez a helyzet a részvények állami tulajdonba vétele esetén lényegesen módosulna és így a Szovjet-Uniónak a Hitelbanknál fennálló hatalmi pozíciója gyengülne. b) A Szovjet-Unió, mint a Hitelbank egyik főrészvényese, érdekelt a bank érdekkörébe tartozó vállalatok vagyoni állapotának fenntartásában. A leányvállalatok tárcájában levő Hitel-részvények állami tulajdonba vétele anélkül, hogy a részvénytulajdonosok azonnali teljes kártalanítást kapnának, kétségkívül az érdekelt vállalatok vagyonának csorbításával járna, ami az említett okok folytán a Szovjet-Unió számára nem közömbös. c) A június 12-én aláírt Szindikátusi Szerződés

1 a magyar szerződő felek tulajdonában levő 343 000 db Hitel-részvényre vételi jogot biztosít a SzovjetUniónak arra az esetre, ha e Szindikátusi Szerződés a magyar szerződő felek felmondása folytán szűnnék meg. Ha az államosítás folytán a részvények tutulajdonjogában változás következik be, a Szovjet-Unió érvényesíthetné vételi jogát e részvénymennyiségre. Ezen érvekkel kapcsolatban a következőkre kell rámutatnom: Bár a Szovjet-Unió képviselőjével folytatott tárgyalás során a magam részéről minden kétséget kizáró módon kifejezésre juttattam, hogy a Szovjet-Unió és a Hitelbank érdekkörébe tartozó vállalatok, illetőleg a Dreher-Haggenmacher konszern közötti szindikátusi megállapodás csakis a jelenlegi helyzetre vonatkozik és nem arra a megváltozott helyzetre, mely az államosítás következtében áll majd elő, számolni kell azzal, hogy az említett szindikátusi szerződés hatálya alá eső és az államosítás következtében a kincstár tulajdonába kerülő részvények tekintetében a Szovjet-Uniót megillető jogokat nem lehet elkonfiskálni, hanem azokat a Szovjet-Unió részére továbbra is biztosítani kell, ami végeredményben azt hozza magával, hogy az államosítás révén kétfajta részvény lesz a tulajdonunkban; az egyik fajta olyan, amellyel teljesen szabadon rendelkezhetünk, míg a másik fajta olyan, amellyel a szindikátusi szerződés szellemének megfelelően nem szavazhatnak a Szovjet-Unió ellen.