Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

V.A nagybankok állami ellenőrzése, államosítása és a bankszervezet átalakítása

Ezt a kötelezettséget esetleg az angol részvényesekkel szemben is el kell majd vállalni. Teljesen helytálló a Szovjet-Uniónak az az érvelése, mely szerint egyáltalán nem közömbös a Szovjet-Unió szempontjából az, hogy a Hitelbank érdekkörébe tartozó vállalatok az államosítás során a részvényekért milyen ellenértéket kapnak cserébe. Ami végül a Szovjet-Uniónak azt az érvelését illeti, hogy a szindikátusi szerződés vételi jogot biztosít arra az esetre, ha e szindikátusi szerződés a felek felmondása folytán szűnnék meg, a következőkre kell rámutatni: Az adott esetben nem a szindikátusi szerződés felmondásáról van szó, hanem arról, hogy az államosítás ténye következtében az eddigi magántulajdonos helyébe az állam lép, mely utóbbi - mint arra már fentebb rámutattam a szindikátusi szerződésben partnerként szereplő Szovjet-Unióval szemben mindazokat a kötelezettségeket, amely az eddigi magánosokat terhelték, esetleg köteles lesz elvállalni. A Szindikátusi Szerződésben biztosított vételi jog alapján egyébként is csak akkor lehetne jogigényt támasztani, ha a részvények tulajdonosa saját elhatározásából kívánná a részvényeket elidegeníteni, vagyis magánjogi jogcselekményre határozná el magát. Az adott esetben azonban nem ilyen jogcselekményről van szó, hanem a részvénytulajdonos elhatározásától független, nem magánjogi, hanem az állam közjogi hatalmán nyugvó jogcselekményről, nevezetesen az államosítás során végrehajtandó részvénykisajátításról. Mindezeket t. Gazdasági Főtanács tudomására hozva ahhoz kérek felhatalmazást, hogy a Szovjet-Unió e kívánságával szemben elutasító álláspontra helyezkedhessem. Elutasító álláspontra helyezkedhessem mindenek előtt a 90 000 darab ez idő szerint Dreher-Haggenmacher konszern tulajdonában lévő hitelbanki részvényeknek a Szovjet-Unió részéről való elidegenítése kérdésében, amivel kapcsolatban még kötelességszerűen jelentenem kell azt, hogy a Magyar Általános Hitelbank képviselői, amennyiben a Szovjet-Unió kívánsága elől nem lehetne elzárkózni, kisegítő megoldásként arra is gondoltak, hogy a „Hermes", amely majdnem 100%-ig a Magyar Általános Hitelbank tulajdonában van, vegye meg a Dreher-Haggenmacher konszerntől a szóbanforgó részvényeket, ami által restituáltatnék az az állapot, ami 1945 előtt fennállott, vagyis az, hogy az egész 343 000 darab részvény Hitelbank érdekköri vállalatok birtokában volt. E megoldás magyar szempontból azzal a hátránnyal járna, hogy még jobban alátámasztaná a Szovjet-Unió kiküldötteinek fenti b) pontban ismertetett érveit. A többi kérdések tekintetében ez idő szerint voltaképp még korai lenne állást foglalni. Ezeket azonban a kérdés rendkívüli horderejére tekintettel kötelességszerűen már most a t. Minisztertanács elé kellett tárnom. Hitelesített másodlat. Pénzügyminisztérium körbélyegzőjével, Abonyi irodafőigazgató aláírásával. A miniszter helyett dr. Kemény György s. k. államtitkár