Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

V.A nagybankok állami ellenőrzése, államosítása és a bankszervezet átalakítása

nem lehettek államosítva. Az államosított bankoknak végül csak a rossz üzletek maradnának kezében, tehát deíicitesek lennének, míg a jó üzletek a kapitalista szerv kezébe jutnának. Hozzá kell nyúlni az egész hitelszervezeti kérdéshez, ami azonban hosszabb megfontolást és nagyobb előkészítést igényel. A beruházás nagy része közúton előteremtett pénzből történik. A szabaddá vált pénznek helyes útra való terelése befolyásolja a gazdasági életet. Ez szükségessé teszi azt, hogy a hitelélet irányítása megfelelő központi szerv kezébe kerüljön. Szükség van tehát egy centrális finanszírozási szervezetre, melyen keresztülfut az egész hároméves terv megvalósítása. Ebbe a szervezetbe kapcsolódjanak be a pénzintézetek is. Dr. Faragó László: rámutat arra, hogy a bankok államosításával kapcsolatban technikailag megoldhatatlan feladat előtt állunk, illetve megoldhatatlan célt tűznénk magunk elé. Az intézménynek ugyanis legkésőbb július 1-jére készen kell állnia, ha augusztus l-jén a hároméves terv végrehajtását meg akarjuk kezdeni. E hat hét alatt kellene a három nagy bankot beolvasztani, átformálni, ügykezelését egyszerűvé tenni, egységesíteni stb. Ez csak rosszul vagy csak formálisan oldható meg e rövid idő alatt. Ebből a közösségnek semmi előnye nem származik, de viseli az összes hátrányokat, amit ezzel kapcsolatosan viselni kell. Rámutat arra, hogy eddig egyedül a hitelszektor az, ahol megfelelő szakemberek dolgozván a demokratikus rendet és irányítást támadás nem érte. Ha a mostani gyorstalpaló bankállamosítást megcsinálnánk, akkor itt is eljátszanánk eddig presztízsünket. Véleménye szerint a bankok államosítása és a hároméves terv között nehéz junktimot találni. Nem hanyagolható el ez a kérdés a külföldi relációkat illetően sem. A hitelélet terén egy működő és jól működő kisebbségről van szó, amely a bankok államosítása esetében vagy az állami szervbe bevonatnak, vagy azon kívül maradnak. Ha bevonatnak, akkor nem beszélhetünk igazi államosításról, ha pedig kívül maradnak, elég erősek lennének ahhoz, hogy új utakon haladva az egész elképzelést megkontrázzák. Helyesen csak az összes bankok államosítását lehetne figyelembe venni, ehhez azonban megfelelő idő nem áll rendelkezésre és jelen pillanatban nem is célszerű. Valamilyen csúcsszerv létesítése, amelyen keresztül a hároméves terv finanszírozása megtörténne szükséges, maga a bankállamosítási probléma azonban hosszabb megfontolást igényel és a jövő kérdése. Lengyel Gábor (ker. bank) több részletet kiemel az előtte elhangzott felszólalásból, és annak a véleményének ad kifejezést, hogy a bankok államosítása nemcsák hogy nem szükséges, hanem egyenesen káros lenne. Láng József: (ker. bank) véleménye szerint a hároméves terv legkevésbé letárgyalt része - ami különben érthető is - a forgótőke kérdése volt. Magyarország forgótőke-szükségletét csak a külkereskedelem révén lehet megszerezni. A mezőgazdaság termékeinek értékesítése és az ipari beruházás között bizonyos idő telik el, amely időt feltétlenül át kell hidalni, és erre az áthidalási időre külföldi kölcsönre van szükség. Szükségszerűnek tartja átmeneti kölcsön igénybevételét, amely elsősorban nyersanyag-kölcsönben nyilvánulna meg. Hivatkozik az ötszázezer fontos angol és hétmillió dolláros amerikai kölcsön-