Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
V.A nagybankok állami ellenőrzése, államosítása és a bankszervezet átalakítása
A KISGAZDAPÁRT PÉNZÜGYI BIZOTTSÁGÁNAK JELENTÉSE A PÉNZÜGYMINISZTER BANKELLENÖRZÉSI RENDELETTERVEZETÉRŐL HOZOTT HATÁROZATRÓL Jelentés a Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt Pénzügyi Bizottságának 1946. november hó 19-én tartott ülésén hozott határozatáról. A gyűlés megállapítja, hogy a tárgyban a pénzügyminisztérium első ízben 1946. április hóban készített tervezetet. A munkáspártok bankellenőrök kiküldését követelték és erre kompromisszumként jött létre a Bankpolitikai Tanács felállítása, mint a Kisgazdapárt végső engedménye. Ezt az áprilisi javaslatot a Párt és az érdekeltségek letárgyalták és ennek alapján 1946. július 24-én kelt és idecsatolt kompromisszumos megoldás jött létre, 1 melyet annakidején Gordon pénzügyminiszter úr kifejezetten elfogadott. A Pénzügyi Bizottságot akként informálták, hogy ezt a tervet a munkáspártok is elfogadták. A Pénzügyi Bizottságnak ennek dacára a 2. § ellen volt legfőbb kifogása, mert az egyenesen a munkáspártok testére volt szabva és 6:4 arányban a munkáspártoknak adott volna jogosulatlan többséget. Meglepetéssel látta ennélfogva a bizottság, hogy 1946. július hó 12-én a pénzügyminisztérium ennek ellenére nem a munkáspártok által kívánt bankellenőri rendszert, sem a kisgazdapárt által végső engedményként tett Bankpolitikai Tanácsot sem tette a rendelet alapjává, hanem mindakettőt egybefoglalta. Ezt a Pénzügyi Bizottság súlyosan nehezményezi. Leghatározottabban tiltakozik az ellenőri rendszer ellen, mert abból a politikában sem simán működő koalíciós rendszernek a magángazdaság kényes és érzékeny területére való átvitelét következteti, aminek az ország gazdasági életére katasztrofális következményei lehetnek. A túlméretezett bürokráciánk újabb megterhelésének és a B-listázásokkal homlokegyenest ellenkező álláspontnak tekinti, hogy a már meglévő hitelellenőrző szervek mellé vagy fölé újabb és felesleges szerveket (Bankpolitikái Tanács, P. K. bankpolitikai osztály, bankellenőrök stb.) állít fel. Semmi garanciát nem lát arra, hogy ki fogja kinevezni ezeket az ellenőröket és tanácstagokat, és hogy ez az eminenter közgazdasági, igen alapos szaktudást igénylő munka, nem fog-e ismét pártok közötti szétosztásra kerülni, a szaktudás, az anyagi és büntetőjogi felelősség biztosítéka nélkül. A Pénzügyi Bizottság részletes indokolással mondta meg véleményét a rendelettervezet módosítására nézve. Nem terjeszkedett ki azonban a bankellenőrökről szóló szakaszra (5. §), mert ezt az intézményt károsnak találta. Ez alkalomból rá kell mutatnunk, hogy az 5. §. 2. pontja alapján bár „10 éves gyakorlati szakemberről" beszél a rendelet, lényegében bármely hites könyvvizsgálót, tehát a vizsgáit a múlt héten letett kezdő, fiatal embert is ki lehetne nevezni. Ha olyan megoldás találtatnék, hogy a P. K. revizori osztálya fejlesztetnék bankpolitikai osztállyá és az ellenőrök P.K. revizori tisztviselők volnának, akkor ki kell domborítani, hogy szolgálati viszonyuk a P. K.-val változatlanul fennmarad.
