Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
IV. A stabilizációtól a bankállamosításig
Azzal az érvvel szemben, Hogy egy megértőbb hitelpolitika a spekulációt teszi lehetővé és ezzel forintrontó tényezőként hat, rá kell mutatni arra, hogy kellő ellenőrzés mellett és helyes célokra nyújtott termelési hitelek ily spekulatív lehetőségek kihasználását igen szűk körre korlátozzák, viszont oly mértékben tudnák előidézni az árubőséget és árukínálatot, hogy ennek folytán a kezdetben esetleg jelentkező spekulatív törekvések minden bizonnyal hamarosan megszűnnének. Rá kívánunk mutatni arra, hogy az ipari termelés pénzszükségletének kielégítése nem kizárólag hitelnyújtások révén történhetik. Számos iparág ma oly helyzetben van, hogy termelését azért lesz kénytelen rövidesen korlátozni, vagy megszüntetni, mert a közületek - ideértve az állami vállalatokat és üzemeket is - nem tesznek eleget velük szemben fizetési kötelezettségeiknek. Normális időkben az iparvállalatok nagyobb közületi megrendelésekre előlegeket kaptak; ma esedékes követeléseiket is képtelenek megkapni. Ugyanakkor azonban, amikor ilyen vállalatoknak egyes állami üzemekkel szemben százezer és millió forintokat kitevő esedékes követeléseik vannak, melyekhez hozzájutni képtelenek, más állami üzemek a legnagyobb eréllyel követelik tőlük, hogy velük szemben fennálló kötelezettségeiknek tegyenek eleget, szerződések felbontásával, pönáléval, bíróságokkal, fekbérekkel és késedelmi kamatokkal fenyegetve e vállalatokat, melyeknek az állam más oldalon többszörösen adósa. Szakmánként vizsgálva a kérdést, elsősorban a vasiparnál mutatkozik a helyzet kritikusnak. E szakma szenved leginkább a közületek és a Jóvátételi Hivatal késedelmes fizetései miatt, amihez újabban a NIK létesítésével kapcsolatban bekövetkezett hátrányok járulnak. A Hitelbank érdekkörébe tartozó egyes vasipari vállalatok helyzetét a mellékelt részletes ismertetés tünteti fel, melyből kitűnik, hogy 12,8 millió forint leszámítolási és folyószámlahitel rendelkezésre bocsátása esetén forgalmukat az 1947. évben 26,5 millió forinttal tudnák növelni, feltéve, hogy egyben megvalósulnak a termelés szükséges előfeltételei: nyersanyag- és szénszükségletük biztosítása, az állami tartozások kiegyenlítése, a jóvátételi szállítások ellenértékének igazságos elszámolása és folyósítása, a közületi rendelések kiadásánál a NIK előnyben részesítésének mellőzése stb. A Hitelbank érdekkörébe tartozó fatermelő és faipari vállalatok Magyarország legnagyobb faipari konszernjét alkotják. Részletesebb ismertetésüket a csatolt emlékirat tartalmazza. Ez a konszern igen jelentős exportot tudna lebonyolítani az 1947. év folyamán enyvezett lemezekben, bútorlapokban (panell), furnírokban, kész bútorokban és különböző kemény fűrészárukban, ha módjában volna az ehhez szükséges nyersanyagot és segédanyagokat megvásárolni és üzemeik munkáslétszámát a rendelkezésre álló kapacitás mértékéig fokozni. A faipar a háború előtt is mindig hitelekkel volt kénytelen dolgozni, mert a fa termelése és feldolgozása hosszabb ideig tartó folyamat, mely jelentős tőkeszükségletet igényel, úgy hogy a faipari vállalatok sohasem voltak abban a helyzetben, hogy termelésüket kizárólag saját tőkéikkel bonyolíthassák. Kétszeresen áll ez ma, amikor a vállalatok mobil tőkéjének túlnyomó része elveszett. Ha a faipari vállalatok hitelellátásának kérdését nem
