Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
IV. A stabilizációtól a bankállamosításig
sikerül megoldani, úgy az export igen korlátozott lesz és félő, hogy a környező fatermelő államok (Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia) a nyugati exportpiacokat elhódítják előlünk. A helyzetre jellemző, hogy az állami szénbányák folyó hó 11-én azt közölték, hogy esedékes tartozásukat, amely a hitelbanki favállalatokkal szemben mintegy 500 000 forintot tesz ki, 60 napos váltóval kívánják kiegyenlíteni. Ugyanakkor a magyar állami erdőgazdálkodás a neki járó tőárakat a legerélyesebben követeli és pl. a pécsi erdőigazgatóságtól olyan felszólító levél érkezett, hogy amennyiben a vállalat hátralékos tőárfizetési kötelezettségének 8 napon belül nem tesz eleget, úgy a megkötött termelési szerződést hatálytalanítja és a termelést házi kezelésbe veszi. A konszern hitelszükséglete az 1947. évre 3 1/2 millió forint, amelynek révén többtermelése (nagyrészt exportcélokra) mintegy 6-7 millió forint volna. A textilipar nyersanyag- és forgótőke-szükségletét eddig legalább részben az orosz bérmunka biztosította. Ennek megszűnésével feltétlenül gondoskodni kell az ipar hitelszükségletének kielégítéséről, mert enélkül a legnagyobbrészt külföldről származó nyersanyag megvásárlása lehetetlen, de gondoskodni kell legelsősorban az első feldolgozó kezek, a fonodák hitelszükségletének kielégítéséről azért is, hogy ezeknek módjukban legyen terméküket a további feldolgozó iparnak hitelre eladni és ezzel a textilipar teljes körforgását biztosítani, ami nélkül lehetetlenség lesz a lakosságot textilanyagokkal ellátni és készáruk exportja révén devizát termelni. A Hitelbank érdekkörébe tartozó egyes textilvállalatok helyzetét a mellékelt részletes ismertetés tünteti fel. Ennek értelmében a textilkonszern hitelszükséglete 16 millió forint leszámítolási és folyószámlahitel, mely összeg rendelkezésre bocsátása esetén az 1947. évben mintegy 67,3 millió forint többlettermelést lehetne elérni, feltéve, hogy az ehhez szükséges nyersanyagot sikerül biztosítani. Egyéb szakmákban a Hitelbank érdekkörébe tartozó egyes vállalatok 2.120.000,- forint hitel rendelkezésre bocsátása esetén 6-7 millió forint többtermelést helyeznek kilátásba. Külön figyelmet érdemelne az építkezésekkel kapcsolatos iparok helyzete, amelyek mindaddig képtelenek lesznek komoly működést kifejteni, amíg a gazdasági élet pénzellátása nem teszi lehetővé az építkezéseknek, de legalábbis a tatarozásoknak megkezdését. Ismételten rá kívánunk mutatni arra, hogy egy megértőbb, de körültekintő óvatossággal irányított hitelpolitika semmi körülmények között nem okozhat inflációt akkor, ha árubőség van a piacon, és ha az árszínvonalat kellő ellenőrzéssel és főleg a mezőgazdasági termékek árait illetően biztosítani lehet. Ezen és az államháztartás egyensúlyán múlik a forint stabilitása, melyet a jelenlegi hitelpolitika a fent mondottak értelmében nem fenntartani, hanem megdönteni alkalmas. A helyzet gyökeres megjavításához főleg a következő intézkedések volnának szükségesek: a) iparvállalatok tárca váltóinak leszámítolása a bankok saját eszközeiből korlátozás nélkül és a bankok részére e célra kellő mértékű nemzeti banki visszleszámítolási keret engedélyezése.
