Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
IV. A stabilizációtól a bankállamosításig
közölni a jogszabályokon, hogy a Parasztszövetség egy képviselőjét is behozzák a Főtanácsba. Általában úgy látom, hogy az új Elnök igen agresszíven lép fel velünk szemben és nem riad vissza jogszabálysértéstől sem, amit a legutolsó eset is bizonyít; ekkor ugyanis egy konkrét személyi ügyben a szavazatok aránya 6:5 volt, a mi javunkra, amire az Elnök kijelentette, hogy ő ellenünk szavaz és úgy hirdette ki az eredményt, hogy tehát a munkáspártok javaslatát a Főtanács nem fogadta el, holott mi voltunk többségben és az Elnök szavazatával is a szavazatok aránya 6:6 volt. (T. i. Fellner Pál nem volt jelen az ülésen.) Erről kötelességszerűen megteszem jelentésemet, miheztartás végett. Elvtársi üdvözlettel Büchler Józsei Tisztázat. - Pl. 283/f/32/52. ö. e. Eredeti aláírással. A Magyar Nemzeti Bank koronás, címeres, „alelnök" jelzésű levélpapírján. Az első oldal bal felső sarkában, kézírással: „Bizalmas!" A levél második oldalán kézírással: „Lássa Horváth, Gazdaságpolitikai Bizottság elé." 145. Budapest, 1946. augusztus 7. A PK FELJEGYZÉSE A BANKKEZESSÉGEK FORINTKERETEIRÖL A forint fizetési eszköz bevezetésével az üzleti biztosítékul és bánatpénzül elfogadható értékekre vonatkozó rendelkezések újabb megállapítása vált szükségessé. A Pénzügyminisztérium javaslatot kér a TÉBE-től arra vonatkozólag, hogy a betétkönyvek és kezességi nyilatkozatok alapján vállalt összes kötelezettségek együttes összege miben lenne megállapítandó, valamint azt is, hogy a betétkönyvek és kezességi nyilatkozatok (garancialevelek) egyénenként legfeljebb milyen összeg erejéig fogadhatók el az üzleti biztosítékul, vagy bánatpénzül. E tárgyban a mai napon tartott szakértekezlet a következőképpen foglalt állást: A 9620/1945. M. E. sz., valamint a 3110/1946. M. E. sz. rendelet módosító intézkedései elhanyagolhatónak látszanak, tekintettel, hogy ezek az intézkedések már a pengő értékromlásával voltak összefüggésben. Ezért az eredeti alaprendeletre kellett visszanyúlni, a 4260/1929. M. E. sz. rendeletre, amelynek intézkedései az értekezlet véleménye szerint fenntartandók volnának és módosításra nem szorulnak, kivéve az előbb körvonalazott értékhatárok megállapítását illetően. Feltételezve, hogy az üzleti biztosítékul és bánatpénzül elfogadható egyes betétkönyvek és kezességi nyilatkozatok értékhatárát, úgyszintén az egyes pénzintézetek, illetőleg szövetkezetek ily célból vállalható kötelezettségeinek együttes összegét a pénzügyminiszter esetenként a jövőben