Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

IV. A stabilizációtól a bankállamosításig

közölni a jogszabályokon, hogy a Parasztszövetség egy képviselőjét is behoz­zák a Főtanácsba. Általában úgy látom, hogy az új Elnök igen agresszíven lép fel velünk szemben és nem riad vissza jogszabálysértéstől sem, amit a legutolsó eset is bizonyít; ekkor ugyanis egy konkrét személyi ügyben a szavazatok aránya 6:5 volt, a mi javunkra, amire az Elnök kijelentette, hogy ő ellenünk szavaz és úgy hirdette ki az eredményt, hogy tehát a munkáspártok javaslatát a Fő­tanács nem fogadta el, holott mi voltunk többségben és az Elnök szavazatával is a szavazatok aránya 6:6 volt. (T. i. Fellner Pál nem volt jelen az ülésen.) Erről kötelességszerűen megteszem jelentésemet, miheztartás végett. Elvtársi üdvözlettel Büchler Józsei Tisztázat. - Pl. 283/f/32/52. ö. e. Eredeti aláírással. A Magyar Nemzeti Bank koronás, címeres, „alelnök" jelzésű levélpapírján. Az első oldal bal felső sarkában, kézírással: „Bizalmas!" A levél második oldalán kézírással: „Lássa Horváth, Gazdaságpolitikai Bizottság elé." 145. Budapest, 1946. augusztus 7. A PK FELJEGYZÉSE A BANKKEZESSÉGEK FORINTKERETEIRÖL A forint fizetési eszköz bevezetésével az üzleti biztosítékul és bánatpénzül elfogadható értékekre vonatkozó rendelkezések újabb megállapítása vált szük­ségessé. A Pénzügyminisztérium javaslatot kér a TÉBE-től arra vonatkozólag, hogy a betétkönyvek és kezességi nyilatkozatok alapján vállalt összes kötele­zettségek együttes összege miben lenne megállapítandó, valamint azt is, hogy a betétkönyvek és kezességi nyilatkozatok (garancialevelek) egyénenként leg­feljebb milyen összeg erejéig fogadhatók el az üzleti biztosítékul, vagy bánat­pénzül. E tárgyban a mai napon tartott szakértekezlet a következőképpen foglalt állást: A 9620/1945. M. E. sz., valamint a 3110/1946. M. E. sz. rendelet módosító intézkedései elhanyagolhatónak látszanak, tekintettel, hogy ezek az intézke­dések már a pengő értékromlásával voltak összefüggésben. Ezért az eredeti alaprendeletre kellett visszanyúlni, a 4260/1929. M. E. sz. rendeletre, amely­nek intézkedései az értekezlet véleménye szerint fenntartandók volnának és módosításra nem szorulnak, kivéve az előbb körvonalazott értékhatárok meg­állapítását illetően. Feltételezve, hogy az üzleti biztosítékul és bánatpénzül elfogadható egyes betétkönyvek és kezességi nyilatkozatok értékhatárát, úgy­szintén az egyes pénzintézetek, illetőleg szövetkezetek ily célból vállalható kötelezettségeinek együttes összegét a pénzügyminiszter esetenként a jövőben

Next

/
Oldalképek
Tartalom