Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
III. A forintstabilizáció előkészítése és megvalósítása
sem lehet szólni a továbbiakhoz. Amennyiben a kiadási összegek kispengőre vonatkoznak, amely kispengőből egyszerűség kedvéért kettőt lehet egyenlőnek venni egy 1938-as vásárlóerejű pengővel, úgy a költségvetési tervezet szinte pontosan megegyezik a nemzeti jövedelem közcélokra igénybevehető hányadának más szakértők által végzett becslésével és az 1924/25. évi szanálási költségvetés adataival is, vagyis a tervezet főösszegét tekintve reálisnak volna mondható. Ezzel szemben, ha a költségvetési adatok 1938-as pengőre vonatkoznak, úgy a tervezet a magyar nemzetgazdaságnak tűrhetetlen mértékű megterhelését irányozza elő, ami minden reális alapot nélkülöz. A további hozzászólásban mindkét alternatívára figyelemmel kell lennünk és így meg kell okolnom azt is, hogy 1938-as pengőben számolás esetén miért elviselhetetlen az előirányzott megterhelés. Magyarország nemzeti jövedelme az 1946/47. gazdasági évben durva becsléssel kereken 3 milliárd pengőre becsülhető az alábbi megfontolások szerint: 1938/39 1946/47 millió 1938. évi pengőben mezőgazdaság 1490 1100 bányászat 106 100 gyáripar 1250 600 kézműipar 391 200 szállítás értéknövelő hatása 400 200 kereskedelem értéknövelő hatása 400 200 közületi bevételek értéknövelő hatása 367 200 lakáshasználat 419 330 színházak, mozik 28 30 Összesen: 4816 2950 A mezőgazdasági termelésben a termésátlagok csökkenése és az állatállomány hiánya miatt többre számítani nem lehet. A bányászat csak nagyon optimista becsléssel érheti el a békeszínvonalat, amikor is a széntermelés kiesését az ásványolajnak kellene pótolnia. A gyáriparban becslésünk inkább optimista, figyelembevéve, hogy, mint már említettük, a gyáripar békebeli szénfogyasztásának jelenleg csak 30%-át kapja és számos nyersanyagban is hiánya van; kézműiparban a visszaesés főleg nyersanyaghiány miatt várható. Az értéknövelő tételek természetesen párhuzamosan csökkennek a jószágtermelés tételeivel; az utolsó két tétel pedig nem jelentős. Ilyenformán tehát a békebeli nemzeti jövedelem nem 75, hanem csak 60%-ára lehetett számítani. Ha azonban a békebeli nemzeti jövedelemből 25%-ot lehet közcélokra elvonni, ezt nyilván nem lehet egy 40%-kal kisebb nemzeti jövedelemmel megtenni. Az elvonható hányadnak aránytalanul kisebbnek kell lennie, mert a létfenntartásnak és a magángazdaságnak vannak bizonyos határ alá nem csökkenthető szükségletei. A 4800 milliós nemzeti jövedelemből e célokra 3600 millió maradt meg, a 3000 millióból 25%-os elvonás esetén csa'k 2250 millió maradna, ha pedig a tervezetben közölt 900
